Állami szolgálatban dolgozott hosszú évtizedeken keresztül. Vannak-e általánosítható elvek és gyakorlati magatartási szabályok, amelyeket az állami szolgálatban állóknak követniük szükséges?
A közösség szolgálata mindig megtisztelő feladatot jelent, s aki ilyen kötelezettséget vállal, annak azt legjobb tudása szerint, s a legnagyobb felelősséggel kell teljesítenie.

Hajdú-Bihar abban valószínűleg egyedülálló, hogy két „Vincze” nevű jegyző házaspár dolgozik. András Hajdúhadház városban, felesége Baji Marianna Hortobágy községben, akik „Két jegyző – egy pár” címmel már szerepeltek a lap 2001. februári, Hajdú-Bihar megyei számában. Ferenc Hajdúszoboszló város jegyzője, felesége Kiss Marianna – még egy névazonosság – Földes nagyközség jegyzője. Közös bennük: mindig csak a közigazgatásban dolgoztak, hárman a kezdetektől jegyzőként, ráadásul Ferencnek ez az első munkahelye, immár több mint 31 éve.

Az önkormányzati vagyongazdálkodás szempontjából kiemelkedő jelentőségű a pályázati lehetőségek hatékony kihasználása. A források felhasználásának feltételrendszere a tervszerű gazdálkodásban gyökerezik, melyre vonatkozóan Nagyhegyes Község Önkormányzatának gyakorlatát mutatom be. Mindemellett sok buktató, akadály elhárítására is fel kell készülni a pályázóknak, még nyertesség esetén is. Cikkemben példálózó jelleggel hívom fel a figyelmet az önkormányzatunk gyakorlatában szerzett tapasztalatokra annak reményében, hogy a pályázatokat bonyolító szervezetek és a pályázó önkormányzatok egyaránt intézkedéseket tesznek a fölöslegesen kialakuló konfliktusok megelőzése, illetve elhárítása érdekében.

Ez év februárjában beadvány érkezett hivatalunkhoz, amelyben az egyik település lakói az önkormányzat hatályos állattartási rendeletének felülvizsgálatát kérték, mert véleményük szerint a januári módosítás törvénysértő, ellehetetleníti az állattartást a településen és ez nagyszámú érintett megélhetését veszélyezteti.

A felgyorsult, változások korát élő világunkban a szervezetfejlesztés szerepe felértékelődik, a polgármesteri hivatalokban kulcskérdés az új kihívásokhoz való gyors alkalmazkodás.
Az angolszász eredetű szervezetfejlesztés, mint fogalom, nem rendelkezik általános, mindenki által elfogadott meghatározással. A nemzetközi szakirodalom leginkább Beckhard szavait tekinti klasszikusnak, mely szerint: „A szervezetfejlesztés tervszerű, a szervezet egészére kiterjedő, felülről szervezett törekvés, amely a szervezet hatékonyságának és életképességének növelését célozza a szervezeti folyamatokra való tervszerű beavatkozás útján, magatartástudományi ismeretek felhasználásával.” Mindez magában foglalja a hivatalon belüli döntési folyamatokat, a kommunikáció rendszerét, a vertikális és horizontális kapcsolatokat, a konfliktuskezelést, a célkitűzést és a tudatos tervezést. Szervezetfejlesztésről akkor beszélhetünk, ha a szervezet működésének hatékonyabbá tétele érdekében sikerül megváltoztatnunk a hivatali dolgozók viselkedésmódját, egymás közti viszonyát; mégpedig beállítottságaik, értékeik, gondolkodásmódjaik, pozitív irányú megváltoztatásán keresztül; elfogadva azt az alapgondolatot, hogy a szervezeti megújulás hordozói csak a szervezetben tevékenykedő emberek lehetnek.