A közelmúltban került sor a 40 éves munkaviszonyom kapcsán a jubileumi jutalom átadására. Nem az a típus vagyok, aki gyakran visszanéz az eltelt időre, inkább a jövő érdekel. Most azonban akaratlanul is visszaidéztem magamban mi is történt a 40 év alatt, amelyet teljes egészében közszolgálatban töltöttem el.

1962. január 8-án – első munkahelyemre – egy tanyavilágba csöppentem bele, amely számomra szokatlan, idegen volt, Békés megyei lévén még a Szeged környéki tájszólás is szokatlanul hangzott. Szerencsés embernek vallhatom magam, mert olyan munkatársaim voltak, akik még a tanácsi időszak előtt is az elöljáróságon dolgoztak. Megtanulhattam tőlük az emberséget, azt, hogy nincsen kis ügy és nagy ügy, mert annak az embernek, aki hozzánk fordul, a saját ügye akkor is nagy ügynek számít, ha történetesen nem az a többihez képest. Fontos, hogy legyen türelmünk végighallgatni a hozzánk fordulókat, mert lehet, hogy sokszor már az is segít, ha jó szót kapnak tőlünk. Ilyen útravalóval kerültem később második munkahelyemre, ahol igazgatási ügyintézőként továbbra is az ügyfelekkel foglalkoztam, és egyre mélyebben ismerhettem meg a közigazgatást. Minél hosszabb időt töltöttem el a Szeged környéki településen, annál jobban megszerettem az ott lakókat. 1963. augusztusában áthelyezéssel kerültem a Szeged Járási Tanácshoz a titkárságra, ahol megismerhettem a testület működésének csínját-bínját, de mégis jobban vonzott a hatósági munka, így az igazgatási osztály hívására első szóra mentem, ahol a lakásügytől a gyámügyig, kisajátításig, szabálysértésig mindenfajta ügy intézését módom volt gyakorolni. Az ügyfelekkel való foglalkozás nagy gondot nem jelentett az első fokon történt tapasztalatszerzés után. 1971. májusában szülőfalumba, a mintegy 6000 fős Újkígyósra visszatértem az akkori VB titkár nyugdíjazását követően. Fiatal vezetőként ezt az időszakot úgy éltem meg, hogy pár évig a nálam 25-30 évvel idősebb köztisztviselő kollegáim előtt bizonyítani kellett. Így utólag bevallom, nem volt könnyű ez az időszak, de sikerült elfogadtatni magamat és miután megtapasztalták, hogy szakmailag felkészült vagyok, elfogadtak és ettől kezdve nagyszerűen tudtunk együttműködni. Az itt élők az első pillanattól kezdve elfogadtak, nem törekedtem sohasem arra, hogy előttük tekintélyem legyen, hiszen azt tudtam, hogy évek múlva – ha látják, hogy jószándék, tisztesség vezérel – nem lesz gond a szakmai hozzáértésem elismerésével.

Újkígyósra kerülésemkor első teendőim közé soroltam a cigánylakosság életének megismerését és bizony döbbenten tapasztaltam az életkörülményeiket (higiéniai hiányosságok, egy-egy lakásban nagyszámú család lakott, munkahelye senkinek nem volt, óvodába a gyerekek nem jártak, az általános iskolások maximum 5. osztályig jutottak el, sok volt a bukott a tanuló, és az állandó hiányzások száma). Célul tűztem magamnak, hogy az életmódjukat megpróbálom megváltoztatni a szemléletükkel együtt. Közbenjárásomra egy helyi munkahely 17 személyt vett fel dolgozni, elkezdték a kerteket művelni és – bár ódzkodva – a gyerekeket óvodába járatni Sokszor személyesen mentem ki a gyerekért. Egyre több gyerek járt iskolába, és nagy sikernek számított, hogy már voltak az általános iskola 8 osztályát elvégzett cigánytanulók is. Így utólag visszatekintve sajnálatos módon kell megállapítanom, hogy 30 év elteltével, minden erőfeszítésem ellenére a szemléletükön változtatni mégsem tudtam  túl sokat. A szerzett munkahelyeiket otthagyták (járták az orvosokat, leszázalékoltatták magukat). Ma sem tartunk máshol, mint a kezdetben: nincs egy aktív dolgozó A változás az, hogy vagy szociális járadékosok, vagy egyéb módon ellátottak, nyugdíjintézet folyósít számukra pénzt. Pozitív változás viszont, hogy a szocpol. felhasználásával nagyon sok család új lakásba költözött, igényesen rendezte be azt, alig van olyan család, akinek ne lenne gépkocsija, nem is beszélve mobiltelefonról. De sajnos nehezen értik meg azt, hogy a gyermekek rendszeresen járjanak óvodába, iskolába. A kisebbségi önkormányzat elnökével elemeztük a kérdést és arra jutottunk, hogy  e tekintetben ugyanaz a probléma van most szülőként a középkorú generációval, – akik idejöttemkor gyermekek voltak – mint volt az ő szüleik szemléletével. Úgyhogy kénytelen vagyok megállapítani, sok siker nem koronázta az ifjúkori törekvésemet.

Az eltelt 40 év alatt a közigazgatás igen nagyot változott: Elég csak arra gondolni, hogy a 60-as években még manuális írógépen indigóval dolgoztunk, szénnel fűtött vaskályha melegítette az irodákat, olykor füst és hideg várt bennünket reggelenként. Ma már számítógépeken dolgozunk, fénymásolók segítik a munkát, egészséges, világos, központi fűtéssel ellátott irodákban vagyunk. Sokkal nagyobb a hatáskörünk, nőtt a feladatok száma, egyvalami nem változott csak: az itt élők  minden gonddal, bajjal hozzánk fordulnak, még ha nem is ránk tartozik az adott ügy. Azt gondolom így van ez jól. Nagy dolog, hogy a hivatal dolgozói élvezik az emberek bizalmát és tudják, hogy segítő szándék vezeti őket.

A Polgármesteri Hivatal jelenlegi dolgozóival  – nem kis büszkeséggel mondom – sikerült  megszerettetni a közigazgatást, ma már ők is a köz szolgálatának tekintik munkájukat, több évtizede dolgoznak együtt. Átvették azt a szemléletet amit képviseltem mindvégig: mi vagyunk az ügyfelekért és nem fordítva, az ügyeket udvariasan, gyorsan kell intézni.

Mindig azt hangoztatom – és szerencsére a velem dolgozók is ennek szellemében végzik munkájukat -, hogy nem lehet rutinból dolgozni, bármennyire is azt gondoljuk, hogy ismerjük az adott jogszabályt. Így tudtuk elérni, hogy igen kis számú fellebbezés kerül másodfokra és az is a határozatunk helybenhagyásával végződik.

Összefoglalva a 40 év tapasztalatát az a véleményem, hogy nagyon fontos a vezető személye, szemlélete és az, hogy azt következetesen fogadtassa el munkatársaival. A közszolgálati dolgozók rögös pályán haladnak, nem könnyű a több ezer hatáskört, feladatot áttekinteni, ismerni, de ha újból kezdeném akkor is a köz szolgálatát vállalnám ismét. Nagy megtiszteltetés az, ha elfogadják döntéseinket, hozzánk bizalommal fordulnak az emberek.
 

Bálint Istvánné dr.

1944. augusztus 11-én született Újkígyóson.
1962. január 8-tól köztisztviselő.
1971-ben szerzett jogi diplomát.
1961-ben 3 hónapig Domaszéken, majd ugyanettől az évtől kezdődően 1963. augusztusáig Üllés Községi Tanácsnál, ezt követően Szeged Járási Tanács Titkárságán, később Igazgatási Osztályán dolgozik 1971. májusig.
1971. májusától napjainkig Újkígyóson VB titkárként, majd jegyzőként dolgozik.