Dr. Czeidli István jogász, ny. jegyző. 1956-tól a Magyar Posta alkalmazottja, 1964-től Várpalotán a tanácsnál dolgozik különböző beosztásokban, 1971-1990 között tanácstitkárként, majd pályázat útján elnyeri a jegyzői posztot. 1997-től a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal szakfőtanácsosa. 1966-ban a jogászi diplomát a Pécsi Tudományegyetemen szerzi meg.

– Amikor érettségi után pályaválasztás előtt álltam, olyan idők jártak, hogy az ember nem mindig lehetett az, ami szeretett volna lenni. Szerettem az irodalmat, történelmet, úgy gondoltam, hogy az érdeklődésemnek leginkább a tanári, vagy éppen az újságírói pálya felelne meg. Bár a Pedagógiai Főiskolán sikerült a felvételi vizsga, helyhiány miatt nem vettek fel. Tizenkilenc évesen nem volt gyakorlatom a fellebbezésben, ezért az egy éves kivárás mellett döntöttem. A Magyar Postánál a különböző szaktanfolyamok elvégzésén túl támogatást kaptam az egyetemi tanulmányok elvégzéséhez is. Ráadásul több példa is lebegett előttem, hogy a politikusok és újságírók egy része jogi diplomával a zsebében boldogult a nem éppen jogászi pályákon…
Dr. Czeidli Istvánt végül is a közigazgatás, a jogalkalmazás feladata "fogta meg", ezt a területet emberközelibbnek találta, mint a postát, ehhez bizonyára az is hozzájárult, hogy egyetemi évei alatt volt népi ülnök, békéltető bíró. Nem a tanácsi karrier érdekelte, előadóként kezdett Várpalotán, majd több fokozatban jutott el a tanács vb titkári posztig. Az ipari-, bányász városként számon tartott település ideális terepül szolgált ahhoz, hogy akkor még kevésbé ismert szociológiai módszerekkel próbálja megfejteni, hogyan épül fel egy új város belső társadalmi rendje, az átrétegeződési mobilitás milyen hatásokkal van az emberi viszonyrendszerre. Ma úgy mondanánk, a városi polgárosodás kialakulását kutatta egy nehezen szocializálódó közösségben. A lakosság régi konszolidált palotai magja meglehetősen furcsán tekintett az ország más részeiből, vagy éppen a határon túlról érkezettekre. A fiatal jogászt az is izgatta, hogy az ipar vitathatatlan gyors fejlődése mellett a város mennyire ki volt szolgáltatva a vállalatoknak, az általuk megvalósított urbanizációs fejlesztéseknek. A lakótelepek, a gyermekintézmények, egészségügyi létesítmények mindenütt az adott üzemek közelében épültek. Ugyanakkor a gazdaság csak annyiban izgatta, hogy az akkori vezetőkkel együttműködve mennyiben tudja elősegíteni az átrétegeződési, beilleszkedési folyamatokat. Szerencsére közöttük is akadt szociális érzékenységgel megáldott ember.
Sajátos területre, a személyiségkutatásra is kiterjedt a figyelme az egykori vb titkárnak, a motivációs vizsgálatok során arra volt kíváncsi, ki hogy került a pályára, és hogy maradt a pályán. Miközben nyilvánvaló, hogy nem mindenkiből lesz vezető, valamilyen perspektívát adni kellett a munkatársaknak is. Ma is izgalmas téma lehet, hogy adott önmegvalósítási korlátok között mi teszi megelégedetté az embereket. Dr. Czeidli István szerencsés természetűnek tartja magát, mert mint mondja, rá soha nem hatott a hierarchia. Ma is vallja, egy ember presztizse nem azon múlik, hogy a hierarchia melyik csomópontjában helyezkedik el, hanem az, hogy a tudásával, ismereteivel, tapasztalatával, emberségével, tartásával tud-e segíteni, tud-e hatni "lefelé" és "fölfelé" egyaránt.
Dr. Czeidli István azok közé a felkészült, elismert közigazgatási szakemberek közé tartozott, akiket nem ért meglepetésszerűen az önkormányzati rendszerre való áttérés. "Én készültem az önkormányzatiságból, legalább irodalmi szinten ismertem az önkormányzás különböző formáit, struktúráit, és például az akkor kialakulóban lévő testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően Ausztriában a gyakorlatban is volt módom tanulmányozni. Számomra azt jelentette a magyarországi változás, hogy itt is az önkormányzásnak valamilyen lehetősége teremtődik meg. A megvalósítás nem is annyira politikai, sokkal inkább szakmai értelemben érdekelt. Ugyanakkor elhatároztam, olyan közigazgatásban nem akarok dolgozni, amelyben a hivatal szakembereire rásütik a bélyeget, hogy "a régi rendszer kiszolgálói", vagy hogy a köztisztviselők " rejtőzködő pártpolitikusok". Természetesen nem csak az én egzisztenciámról volt szó, úgy éreztem, hogy érdekvédelmi felelősségem is van a munkatársaimmal, kollégáimmal kapcsolatban."
Várpalotán – más vb titkárokkal ellentétben – dr. Czeidli Istvánnak nem kellett új munkahely után néznie, nagy nyilvánosság előtt kérték fel, pályázzon a jegyzői posztra. Kinevezésével nem csak a város nyert, szakértelmére országos szinten is igényt tartottak, előadások, publikációk sora jelzi, hogy ismereteivel, gyakorlati tapasztalataival igyekezett hozzájárulni a magyar önkormányzatiság kialakulásához, fejlődéséhez. "Jól tudom, hogy az önkormányzati törvény politikai konszenzus eredménye, ebből erednek a hibái is. Egyik oldalon háromezer egyszázvalahány "köztársaság" működik, így azt gondolhatnánk, hogy Magyarországnak valójában nincs is szuverenitása. Ilyen értelmű abszolút önkormányzás nem létezik. Az önkormányzás és a kormányzás hullámzó viszonya meghatározza az állam működését. Ezért én az önkormányzatot az állam sajátos szerveként képzelem el. Az önkormányzat azt a funkciót töltse be, amihez megvannak a feltételei, amihez megadja a feltételeket az, aki a hatásköröket megosztja az önkormányzatokkal. Vagyis: akit, vagy amit felelősséggel felruháznak, annak eleget is tudjon tenni. A törvény is felelős azért, hogy az önkormányzat fogalmát nem határozza meg…"