Hulladékgazdálkodás – a jegyző szemével 2001/2
Dr. Schutzbach Ferenc jegyző Tamási
A szervezett települési szemétszállítástól és elhelyezéstől hosszú út vezet az EU-s elvárásoknak és előírásoknak megfelelő hulladékgazdálkodásig. Hogy ezen az úton hol tartunk éppen most, az ezredfordulón, vita tárgyát képezheti. Azon viszont nem lehet vita, hogy a korábbi időszak „egy település, egy szemétdomb” szemléletének vége, a korszerű hulladékgazdálkodás szabályrendszere komoly kihívást jelent az önkormányzatoknak (és a jegyzőknek) is.
A történelmi visszatekintést — terjedelmi okokból — csak az önkormányzati időszakra szűkítve, megállapítható, hogy az önkormányzatok számára már a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény kötelező feladatot állapított meg e témában, amikor kimondta, hogy a települési önkormányzatok feladata „… a köztisztaság és a településtisztaság biztosítása…”. Az un. hatásköri törvény (1991:XX.) némiképp pontosította a szabályozást, miszerint ,,A közterület tisztántartásával és a lomtalanítási akciókkal kapcsolatos feladatok ellátásáról a települési, a fővárosban a fővárosi önkormányzat képviselő-testülete gondoskodik, külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően.” Igaz ez a külön jogszabály csak évek múlva született meg, mikorra az Alkotmánybíróság sorra semmisítette meg a tárgyban született önkormányzati rendeleteket, hiszen a hulladékszállítással kapcsolatos helyi közszolgáltatás kötelezővé tételéhez hiányzott a törvényi felhatalmazás.
Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény pótolta ugyan ezt a hiányt, de mint a törvény indokolása kimondta: ,,a hiánypótlás átmeneti jellegű”, ami ,,a hulladékgazdálkodás átfogó reformjáig terjedő időre szól”. Ennél nagyobb problémát jelentett az önkormányzati jogalkotás számára, hogy az Alkotmánybíróság a 6/1999. (IV. 21.) AB határozatában úgy ítélte meg, hogy alkotmányellenes helyzet jött létre azáltal, hogy a fenti törvényben az önkormányzatok „garanciális rendelkezések meghozatala” nélkül kaptak szabályozási felhatalmazást, elsősorban a hulladékszállítási díj megállapítására.
A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) szabályozta újra és átfogóan a szóban forgó területet, de nem változtatott azon az alapszabályon, hogy a hulladékkezelési közszolgáltatás szervezése és fenntartása a települési önkormányzat kötelező feladata. Ennek biztosításához részint rendeletalkotási hatáskört, részint központi támogatást állapított meg az önkormányzatok képviselő-testületei számára.
Segíti a helyi jogalkotást, hogy a Hgt. taxatíve felsorolást ad a szabályozási tárgykörökről, illetve meghatározza, hogy mely szervezetek számára kell tájékoztatásul (megyei és az érintett más települési önkormányzatok), illetve véleményezésre (környezetvédelmi felügyelőség) megküldeni a tervezetet. Részletesen meghatározásra kerül a közszolgáltatási díj megállapításának a módja is, bár a Hgt. 25.§ (3) bek-e szerinti részletes költségelemzés készítése — első olvasatban — kicsit ijesztő. (Visszautalás van a környezetvédelmi (1995: LIII.) törvény 43.§-ára, mely szerint „az előkészítő, köteles az intézkedés környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, s azt vizsgálati elemzésben összefoglalni”.) A költségelemzést — a közszolgáltató javaslata alapján — a jegyző terjeszti elő a testületnek.
A közszolgáltatási díj hátralék adók módjára behajtható köztartozássá nyilvánítása többlet lehetőséget (és persze munkát!) jelent, míg a díjhátraléknak az önkormányzattól való igénylési lehetősége a közszolgáltató részéről már vegyes érzelmeket kelt. Nem elmélyedve az önkormányzati szervek (jegyző, mind adóhatóság és a testület, mind a költségvetés ,,ura”) feladatai között szabályozási zavarban, egyszerűsítve úgy áll helyzet, hogy a keletkezett díjhátralékot vagy behajtja a jegyző, mint adóhatóság, vagy megfizeti a képviselő-testület. Igaz nem más feladatoktól kell a pénzt elvonni(?), csupán — az egyelőre még ismeretlen összegű és szabályok szerinti —,,feladathoz kötött állami támogatás terhére” fizet az önkormányzat!
Hely hiányában csak felhívom a figyelmet a közterület tisztántartása és a helyi hulladékgazdálkodási terv kapcsán meglévő rendeletalkotási kötelezettségre, és inkább a jegyző hatósági feladatairól szólnék. A díjhátralékkal kapcsolatos adóhatósági feladatot már említettem, amihez még hozzájön az elhagyott hulladék elszállítására és ártalmatlanítására való kötelezés hatásköre, amelyek esetében — ellentétben a környezetvédelmi felügyelőséggel — a hulladékgazdálkodási bírsággal való sújtás eszközét a jegyző nem kapta meg. Ezzel persze a jegyzői feladatoknak nincs vége, hiszen a Hgt. felhatalmazó rendelkezései szerint a kormány majd (!) rendeletben állapítja meg a jegyző hulladékgazdálkodási hatás- és feladatkörét.
Dr. Schutzbach Ferenc a pécsi jogtudományi karon szerzett diplomát. Az 1980-as évek második felétől dolgozik a helyi közigazgatásban. Szülővárosában, Tamásiban 1988-ban lett a városi tanács vb titkára, majd 1990-től az önkormányzat jegyzője. JOSZ-tag 1994-től, A Jegyző szerkesztőbizottsági tagja 1999-től, 2000-től a JOSZ elnökségének tagja. Nős, két fiúgyermek apja.
Kategória
Könyvajánló
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény magyarázata
Negyedik, hatályosított kiadás
(2023. őszi kiadás)
Ára: 12000 Ft