Győr-Moson-Sopron megye jegyzőinek jobb megismerése érdekében a Magyar Közigazgatási Kar Győr-Moson-Sopron Megyei Tagozata a jegyzők almanachjának megjelentetésére vállalkozott. Szerkesztését Dr. Kovács Lajos győri jegyzővel, a kar elnökével vállaltuk. Az előszót Dr. Németh Éva, a Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője írta.
A kötet szerkesztése közben szükségesnek tartottuk, hogy elődeinkről, a nótáriusokról is szóljunk. Horváth Sándor Domonkos és Kucska Ferenc  köszönetet érdemel, ugyanis a XIII. századtól kezdődően felkutatták a jegyzők szerepét, hatáskörét, szokásaikat, tevékenységük jogszabályi hátterét. Ebből említek meg néhány érdekességet a keretes részben.
Keretbe:
A középkori vármegyei közigazgatás adminisztrációját a nótárius intézte. Az esetek többségében egyetlen írástudó a nótárius, aki egyházi személy volt. A XVI. századtól választott megyei tisztviselő lett. A szerzők által gyűjtött írásos dokumentumok bizonyítják, hogy a XIX. század végén Sefcsik Ferenc így foglalta össze a községi nótárius feladatait: “A jegyző, miként a falu pennája, a testület szeme, füle, szája, feje, mindenes barma, egyúttal a kiváltságos levelek őrzője is volt.” Tájékoztatást kaphatunk pl. a ruházatáról is: “…Bártfán…1434-ben a bírónak és a nótáriusnak a város költségén készítettek díszruhát fekete bársonyból.” Több dokumentumból kitűnik, hogy viselete a bíróéval egyforma volt.
Foglalkoznak a jegyzők honoráriumával, elismertségével: “a városi jegyző fizetése sovány volt, de annál több a mindenféle hiteles alakú, zöld pecsétes városi kiadványokért szedett jövedelme.”
A leterheltségéről így írnak XIII. századról szóló részben:  A gyűlés után és “a jóllakás után” a Méltóságos, Nagyságos és Tiszteletes urak “az ország dolgait kipihenők, szépen keverték az ördög bibliáját vagy füstfelhők között hallgatták Kan Jancsi hegedűjét, az alatt a jegyzőnek a másnapi hitelesítésre meg kellett a jegyzőkönyvet szerkeszteni.” Ugyanebben a korszakban előfordult, hogy “a jegyző halála után több hónapra megbénult a vármegyei közigazgatás: nem tartottak közgyűlést, szünetelt az ítélkezés.”

A tanulmányban név szerint felsorolják a megyei, városi, községi jegyzőket a XVI-XVIII. században. A történeti áttekintés 1950-ig tart.
A szerzők szemléletesen bemutatják, hogy az idő folyamán változtak a jogszabályok, a jegyzők életkörülményei, e foglalkozás más- más társadalmi megítélés alá esett, az előírt szabályok átértékelődtek.
A tanulmány lektora prof. Dr. Horváth Pál, aki publikálásra ajánlja.

E kislexikon második fejezete egységes szempontok alapján mutatja be a 2000. június 30-ig szolgáltatott adatok alapján a jegyzőket. A kiadvány a személyi, képzési és foglalkoztatási adatok mellett tartalmazza a munkahelyi elérhetőségre vonatkozókat is, amely a polgármesteri hivatalok, körjegyzőségek intézményes kapcsolattartását segítheti.
A kiadvány használatát névre és a 176 településre vonatkozó speciális mutató segíti. Telefonkönyvként is használható.

Bízunk abban, hogy a Győr-Moson-Sopron Megye Jegyzőinek Almanachja hozzájárul ahhoz, hogy a Tisztelt Olvasók jobban megismerjék a 2000. évben dolgozó közigazgatási kart.

A kiadás fedezetét elsősorban a megye önkormányzatainak támogatása biztosítja, de számos gazdálkodó szerv felismerte jelentőségét és támogatja a kiadást. A könyv a Hazánk Könyvkiadó gondozásában rövid időn belül megjelenik.

Vehrer Ferencné

Sokorópátkán 1949. november 1-jén született.
Iskolai végzettsége: Államigazgatási Főiskola.
1972-től 1977-ig a Sokorópátka Községi      Tanácsnál, 1977-től 1990-ig a Tényő  –  Sokorópátka Községi  Közös Tanácsnál vb.  titkár, 1990-től Sokorópátka község jegyzője.
Kitüntetése: Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1997).