Ózd városban a 80-as évek közepétől a kohászat és a bányászat összeomlásával egyidejűleg jelentkezett a gazdasági szerkezetváltás kényszere. E két meghatározó iparág visszafejlesztésének következményeként a 45 ezres lakosságú városban mintegy 15 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma. A közigazgatás a társadalmi és gazdasági válságmenedzselés egyik eszköze.

Ózd és térsége gazdasági problémáinak megoldására 1991-ben kormányprogram készült, ennek részeként a képviselőtestület Szociális Válságkezelő Programot dolgozott ki. Első lépésként átalakítottuk a hivatali szervezet struktúráját, mivel a megnövekedett feladatokat a meglévő létszámmal és módszerekkel már nem lehetett ellátni. A kezdetben 3 fős szociális csoport helyett fokozatosan 21 fős Szociális és Egészségügyi Ügyosztály jött létre. Sor került a szociális intézményhálózat kiépítésére és átalakítására is.
Az alapellátási formák közül a rászorultaknak étkeztetést, házi segítségnyújtást, családsegítést biztosítunk. 1991-ben kezdte meg működését a Családsegítő Szolgálat, melynek keretén belül 1997-től Gyermekjóléti Szolgálat is működik. 1998-ban átadásra került a Családok Átmeneti Otthona, mely 25 fő részére tud átmeneti lakhatást biztosítani és előnye, hogy a gyermeket a szülőjével együtt lehet elhelyezni. 1997. óta a városban egy bölcsőde működik 60 férőhellyel.

A szakosított ellátási formák közül az utóbbi 10 évben létrehozott vagy átalakított hat idősek klubja, két idősek gondozóháza, három ápolást-gondozást nyújtó intézmény biztosítja az ellátást, hajléktalanok részére nappali melegedő és hajléktalanok átmeneti szállása került kialakításra, működik szenvedélybetegek nappali intézménye és 2000. évtől az éjjeli menedékhely.

A szociális feladatok nagyságrendjét az is mutatja, hogy az önkormányzat – rendkívül nehéz pénzügyi lehetőségei ellenére – évente mintegy l milliárd forintot áramoltatott a szociális szektorba.
Új típusú szociális programok is indultak a szociális gondok enyhítésére pályázatokon szerzett pénzügyi fedezet terhére, mint pl. a szociális földprogram, vagy a lakhatási feltételek megőrzését szolgáló program.
Családok tömegei – nagyrészt önhibájukon kívül – kerültek olyan helyzetbe, hogy nem tudták fizetni a közüzemi díjakat, lakbéreket, illetve a családok egy része jogcím nélkül foglalt el lakásokat és azokat rongálta, így a bírósági eljárások végső fázisa a lakásokból való kiköltöztetés lett. Ezeknek a folyamatoknak a koordinálása évek óta közigazgatásra hárult. A „lehetőségek” tovább bővültek, mert jegyzői hatáskörbe került az önkényes lakásfoglalók kiköltöztetése, 2001-ben pedig a 66/2001.(IV. 20). sz. Korm. rendelet szintén a jegyzőhöz telepíti a lakáscélú hitelhátralékok terheinek mérséklésével kapcsolatos feladatokat, miközben a Kormány a feladat ellátásához pénzügyi és dologi támogatást nem biztosított.

A folyamatosan finomodó, és csiszolódó szabályozás ellenére a színvonalas szociális munka kiküszöbölhetetlen negatív hatásaként jelentkezett, hogy az emberek egy része elszokott a munkától, sokszor nem a legrászorultabb családokhoz került a támogatás, illetve a segélyezési rendszerben is átfedések voltak. Hosszabb távon viszont az ellátási körülmények bővülése a szakmai munka színvonalának javulását, presztízsének és törvényességének erősödését, így végső soron a szolgáltatást igénybe vevők igényeinek jobb kielégítését szolgálják.

A város speciális helyzetéből adódón égetően szükség volt arra is, hogy a közigazgatás bekapcsolódjon a szerkezetátalakítás és munkahelyteremtés nem kifejezetten önkormányzati feladatába, sőt ezeknek a folyamatoknak az élére kellett állnia, mert nyilvánvalóvá vált, hogy e nélkül a településnek nincs esélye a válságból való kilábalásának. Miközben elmondhatjuk, hogy a szociális intézményrendszer kibontakozásának a városban egyenesen felfelé ívelő pályája jött létre, a város gazdasági helyzete stagnált, vagy egyre inkább romlott. A gazdaság fellendítése érdekében több intézkedés született, az ide települni kívánó cégek részére letelepedéshez kapcsolódó kedvezményeket biztosítottunk, a helyi adózás területén mentességet és kedvezményeket építettünk be számukra, továbbá a Képviselőtestület megalakította a Gazdaságfejlesztő Irodát, mint saját gazdaságfejlesztő intézményét. Az iroda a Polgármesteri Hivatal hatékony, kis létszámú intézménye, ahhoz sok szállal kapcsolódik, és a hivatal dolgozóival egy – nagyon jó munkamegosztáson alapuló – csapatban dolgoznak. Fő feladata a befektetők fogadása, és megszűrése, az első tárgyalások és felmérések lefolytatása.

A mai napig tartó gazdasági folyamatoknak volt két kiemelkedő állomása multinacionális elektronikai cégek letelepedése a városban, amellyel mintegy 1400 munkahely létesült egy éven belül és a két cég tovább akkumulálta a munkahely-teremtés lehetőségeit. Ennek eredményeképpen több ezer embernek a megélhetése biztosítva lett. Megállította a városban az ingatlanárak zuhanását, és – bár még mindig jelentősen elmarad az országos átlagtól – elindította azokat felfelé. Növelte a város megtartó képességét és jelentős mértékben csökkentette az emberek kilátástalanság érzését.

A leírtak jól tükrözik, hogy a közigazgatás egy számára idegen helyzetből jó előkészítéssel és csapatmunkával képes olyan pozitív eredményt elérni, amivel egy település gazdasági és társadalmi életére pozitív hatást gyakorolhat.

Dr. Csiszár Miklós

1953-ban született Hajdúböszörményben. 1985-ben végzett az ELTE Állam és Jogtudományi Karán, 1990-ben államigazgatási jogi szakvizsgát tett. 1981. óta dolgozik a közigazgatásban, 1986-ig Kazincbarcikán, 1986-90-ig az Ózdi Városi Tanács VB. Szervezetési és Jogi Osztály vezetőjeként, 1990. óta Ózd város jegyzője. Alapító és vezetőségi tagja a Jegyzők Országos Szövetségének és a Városi Jegyzők Egyesületének.