A vidék záloga: Comitatus 2011/3

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Jegyző státusza

A vidék záloga: Comitatus 2011/3

XIII. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):
Dr. Imre László főjegyző - Veszprém Megyei Önkormányzat



Magyarországon a vármegyerendszer történelmi hagyományokkal rendelkezik. 1919 előtt a magyar közigazgatási rendszer meghatározó szervezeti egysége. Jelentős sérelmet a trianoni békeszerződés okozott, amikor is a 63 vármegyéből mindösszesen 33 vármegye maradt meg és ezek közül is csupán 10 vármegye volt sértetlen. Ezt a helyzetet kívánta rendezni az 1923: 25 tc. úgy, hogy egyesített több csonka vármegyét, ennek eredményeként 25 vármegye alakult ki. A mai megyerendszert a megyék nevének, székhelyének és területének megállapításáról szóló 4343/1949. (XII.14.) MT. rendelet alakította ki azzal, hogy az aránytalanul kis megyéket megszüntette és a 25 megye helyett 19 megyét hozott létre.

 


Hazánkban a területi beosztás alapjai tehát régi történelmi hagyományokhoz kötődnek. A Révai Nagy Lexikon írása szerint: „A comitatus a magyar állam legjelentősebb közigazgatási tagosulása történelmének egész folyamán, Szent István óta, mind a mai napig. A vármegye a magyar lélek és jogi felfogás egyik legeredetibb alkotása, amelynek története szinte egybe esik a függetlenségéért a szabadságáért folyton harcoló nemzet történetével”.


Mindezekre figyelemmel a közhatalom önkormányzati típusú gyakorlásának eredményesebbé tétele, és a területi szintű közfeladatok hatékonyabb szervezése érdekében egyetértek azzal, hogy a megyét, mint területi egységet új Alkotmányunk megtartja. Azonban törekedni kell a megyei önkormányzatok jelenleginél jelentősen erősebb feladat- és hatáskörének meghatározására. Úgy gondolom, nincs szükség választott politikai régió létrehozására, véleményem szerint a meglévő megyerendszer megfelelő megerősítésére kell törekedni, hiszen a történelmi hagyományú és tradíciójú megyékkel szemben a régiónak önkényesen húzzák meg határait, melynek részeit nem érzelmek, sem emlékek, sem közös élet elemei nem fűznek össze. Pusztán közigazgatási céllal létesül.


Fentiek tükrében közigazgatási rendszerünket, önkormányzatiságunkat alapjaiban újrafogalmazó önkormányzati törvény koncepciójához nem csak mint megyei főjegyző,  nem is mint tíz évig körzetközponti feladatokat ellátó jegyző, hanem mint volt községi jegyző kívánok hozzászólni. Teszem ezt azért, mert a mostani koncepció fő iránya a körzetközponti városok, valamint a megyei jogú városok társadalmi, gazdasági súlyát kívánja erősíteni a községek és a megye rovására.


Megjegyzem az elképzelés önmagában nem elitélendő, hogy a megyei jogú városok szerepe erősödjön, de csak akkor, ha ezen folyamat mellett a megye, mintegy a községek szószólójának szerepe megszilárdul, sőt megerősödik.


A törvénytervezet helyzetértékelésével alapvetően egyetértek. Álláspontom szerint az abban felvázolt előzmények jól tükrözik a helyi önkormányzatok elmúlt tíz évének ellentmondásait, jól tárja fel az önkormányzati rendszerünk működési zavarainak alapvető okozati összefüggéseit. A megyével kapcsolatban a tervezet helyesen állapítja meg, hogy az elmúlt tíz év tudatos kormányzati politikájának köszönhetően a megyei önkormányzatok „kiüresedtek”, jelentős feladatok átcsoportosítására került sor, így társadalmi súlya légiessé vált.


Ezzel szemben a társadalom oldaláról erős igény jelentkezett és jelentkezik a történelmi megyerendszer működtetésére. Ez elsősorban a községi és kisvárosi települések önkormányzatai, illetve polgárai részéről jelentkezik, mivel a náluk felmerülő térségi feladatok ellátását biztosító intézmények fejlesztését, illetve a területükön jelentkező térségfejlesztési feladatokat forrás hiányában elvégezni nem tudják.


A megye jövőbeni szerepének meghatározásakor meglátásom szerint figyelemmel kell lenni arra, hogy a megyén belül jelentős számú kisebb önkormányzat is található, melyeknek anyagi és érdekérvényesítési lehetőségei jelentős korlátokkal bírnak, viszont megyei szinten bizonyos közösségi feladatok ésszerűen, és célszerűen az adott település közigazgatási területén láthatók el. Ilyen feladat lehet pl. a szakképzés, a közlekedési-, védelmi feladatok, idegenforgalmi, turisztikai beruházások, műemlékvédelem, közgyűjtemény működtetése stb. Ezen feladatok ellátására a megye egész közössége irányában felelősséggel bíró, legitim (választások során kiválasztott) megyei önkormányzatok közgyűlései a legalkalmasabbak. A közösség egészét érintő szükséges fejlesztések, intézményműködtetések helyi szinten óhatatlan az önkormányzatok között ellentmondást, feszültséget generálhatnak, ezeket ezen érdekek fölé emelve célszerű megoldani.


Ezért úgy ítélem meg, hogy a körzetközpont, illetve a megyei jogú város mellett a községek és a megye kapcsolatrendszerének újragondolása által, figyelemmel az elmúlt 50-60 év urbanizációs politikájára, annak megfordítása fontos célja lehetne a koncepciónak. Véleményem szerint meg kell teremteni azokat a szabályozási feltételeket, melyek a község népességmegtartó erejének növekedéséhez a vidéki társadalom kivirágzásához vezetnek.
Számomra teljes mértékben elfogadhatatlan az a

megoldás, amely gyakorlatilag a megyéket reprezentatív, koordinatív feladatok ellátására szánná. Amennyiben ez a megoldás kerülne bevezetésre, álláspontom szerint a megyei kormányhivatalok oly mértékű és szerteágazó ellátási terhet kapnának, amelynek megoldása számos szakmai kérdést vethet fel. Az egyik ilyen kérdés az, hogy egy kézbe kerülne az intézmény működtetésének feladata és az intézmény ellenőrzésének hatásköre (pl.: a szociális intézmények működtetése és a kormányhivatal gyámhivatalának kapcsolata).


Azt a megoldást, amely teljes mértékben megszüntetné a megye intézményfenntartói kötelezettségét és kifejezetten területfejlesztési feladatok ellátását jelölné meg a megyei önkormányzatok számára, abban az esetben tartom támogathatónak, amennyiben a területfejlesztési feladatok belső tartalma pontosan meghatározásra kerül és kellő önállóságot, az ahhoz szükséges pénzügyi fedezetet, és kellő garanciákat a megyei önkormányzat megkapja. Ezen megoldással kapcsolatban aggodalommal tölt el, hogy azon feladatok ellátása szenvedhet csorbát, mely feladatok megszervezése az egész megye lakosságára kihat.


Számomra a legéletszerűbb megoldásának az a lehetőség tűnik, amely átgondolná a jelenleg túl széles körre vonatkozó intézményfenntartói feladatát a megyének és ennek eredményeként a megye mellett a megyei jogú város, a kistérség és a városok között a feladatok egyértelműen, feladatok szerint, törvényi szinten megosztásra kerülnének. E mellett meghatározó feladata a megyének a területfejlesztés lenne, így lobbytevékenysége és integráló szerepe kiteljesedhetne.


Szükségesnek tartom, hogy kerüljön felülvizsgálatra a megye és a megyei jogú városok kapcsolatrendszere is. Megjegyzem, hogy fentiekben kifejtett indokaim alapján jelentős kockázatot látok abban, hogy egyoldalúan a megyei jogú városok javára, a megyék rovására történjen feladat átcsoportosítás. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a megye testülete a megye lakosságától kapja felhatalmazását munkájához, mely ténynek fontos szempontnak kell lennie a megye feladat-ellátási kötelezettsége meghatározása során.


Álláspontom szerint a koncepció nem nyújt garanciát arra, hogy a megyei jogú városok jobb gazdái lennének az egyes térségi feladatok ellátásának, mint a megyék. Sőt, mivel a megyei jogú város legitimitását a város polgáraitól nyeri, a rendszerben előre kódolva van a megyei jogú város és a megye többi önkormányzatának összeütközése. Ennek elkerülése, megelőzése és a megye közigazgatásának hatékony működésének garanciája – álláspontom szerint – a megyei önkormányzatok lehetnek.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az elmúlt évek normatív támogatásainak elvonása ellenére a megyék továbbra is felvállalták saját bevételeik terhére – további eladósodás veszélyét is vállalva – azon települési kezdeményezéseket, amelyek a térség és a megye polgárainak érdekeit szolgálták.
Bármilyen megoldás is születik e témakörben ahhoz, hogy a jövőben a megyei önkormányzatok feladataikat el tudják látni, a szó igazi értelmében gazdálkodni tudjanak, az új koncepciónak meg kell teremtenie a működéshez szükséges gazdasági alapokat. A feladatellátást biztosító normatívák mellett szükségesnek tartom megfontolni annak lehetőségét, hogy a megyei önkormányzatok is rendelkezzenek adókivetési joggal (pl.: térségfejlesztési adó). Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a magyar adófizetők újabb adónemmel nem terhelhetők, ezen adókivetési jog biztosítása során át kell gondolni a jelenlegi adórendszerünket, a helyi és a központi adók viszonyát és ezen adóbevételek ésszerű elosztását.


Amennyiben a megyei önkormányzatok önálló adókivetési jogot nem kapnának, másodlagos lehetőségként az tudom elképzelni, hogy a jelenleg helyi szinten, illetve központilag kivetett adók meghatározott százaléka a megyék számára kerüljön biztosításra a normatívák mellett, melyekkel a megyék a részükre meghatározott feladatok ellátása érdekében gazdálkodhatnak. Itt elsősorban az infrastrukturális, közúti, idegenforgalmi feladatokra gondolok. Ezen adónemek azok, melyek azon ágazatokból folynak be, mely ágazathoz tartozóknak alapvető érdeke fűződik egy hatékony, a helyi közösségek érdekeit is figyelembevevő területfejlesztés kialakításához. Ezen belül is kiemelten fontosnak tartom az idegenforgalmi fejlesztések felgyorsítását, melyhez jelentős közösségi érdek kapcsolódik, és ehhez a megyei önkormányzatoknak megint csak bevételre van szüksége.


A területfejlesztési hatáskörök felülvizsgálatánál egyetértek azzal, hogy a korábbi regionális fejlesztési tanács hatásköre megyei szintre kerüljön. Azt azonban meggondolandónak tartom, hogy a megyei fejlesztési tanácsok rendszerére bízzuk ezen hatásköröket. Álláspontom szerint e hatásköröknek a megyei közgyűléshez kellene kerülnie és a megyei fejlesztési tanácsoknak véleményezési jogkört kellene biztosítani.


Ezt azzal kívánom indokolni, hogy amennyiben a területfejlesztési források bővülnek a helyi adók meghatározott hányadával, nem lenne szerencsés, ha a szavazati jog tükrözné a hozzájárulás arányát is, ezáltal ugyanis az amúgy is erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező városok, megyei jogú városok, amelyek iparűzési adó szempontjából is erős települések, további fölényhez jutnának a kistelepülések rovására. Ezt ellensúlyozhatná a megyei közgyűlés.


Úgy vélem, az új Ötv.-nek egyértelműen meg kell határoznia a térségfejlesztési, illetve térségi intézmény-működtetéssel kapcsolatos hatásköröket, és az egymás mellett „versengő” feladat- és hatásköri összeütközéseket meg kell szüntetnie (pl.: intézményfenntartás esetében települési önkormányzat, a többcélú kistérségi társulások és a megye párhuzamos feladat ellátási kötelezettsége/lehetősége). Egyetértek – és kiemelten fontosnak tartom – , hogy az Ötv. felülvizsgálatával egyidejűleg meg kell teremteni az ágazati jogszabályokkal való harmóniát.
Végezetül azon reményemnek adok hangot, hogy a most formálódó önkormányzati rendszerünkben megtaláljuk az összhangot a község, város, megye lehetséges feladatai között úgy, hogy a város térségi szerepének elismerése mellett a községek újra fejlődésnek induljanak a megye integráló támogatásával a történelmi hagyományainknak megfelelően.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu