A Dél-Alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal Békéscsabai Kirendeltsége és korábban a Békés Megyei Közigazgatási Hivatal rendszeresen részt vett és vesz az Önkormányzati Minisztérium és jogelődjei valamint az ágazati minisztériumok megkeresése alapján a jogszabályok illetve jogszabály módosítások tervezeteinek véleményezési eljárásában.

A jogszabályok tartalmára vonatkozó javaslataink egy része a részünkre megküldött jogszabályok tervezetéhez kapcsolódik, azonban ezen túlmenően rendszeresen teszünk olyan javaslatokat is, amelyek nem a már készülőben lévő jogszabályokhoz kapcsolódnak, hanem éppen azt próbálják elérni, hogy valamely jogszabály módosuljon, mert azt tapasztalatunk szerint a gyakorlat igényli.

Nehéz feladat lenne összegezni az elmúlt néhány év során tett javaslatainkat, de erre ehelyütt nincs is szükség. Azonban az ez irányú tevékenységünkről képet adhat néhány olyan témakör ismertetése, amellyel kapcsolatban jogszabály módosítási javaslatot tettünk.

Választási ciklusokon átívelően időről időre felmerül az államreform kérdése, amelynek egyik szelete az önkormányzatok és a jegyzők feladat- és hatáskörének, a jegyzők jogállásának szabályozása. Ebben a témakörben az alapkérdésektől az ágazati jogszabályokban meghatározott feladat- és hatáskörökig több alkalommal, alternatív megoldásokat is felvázolva fejtettük ki álláspontunkat, javaslatainkban összegezve az önkormányzati vezetőktől, képviselőktől, jegyzőktől szerzett ismereteket a saját – a törvényességi és közszolgálati ellenőrzés valamint a hatósági munka során – összegyűlt tapasztalatainkkal.

Az ezzel kapcsolatos javaslataink megtételekor a következő elvek figyelembevételét tartottuk és tartjuk fontosnak:

• – a lakosság életvitelét alapvetően befolyásoló ügyeket továbbra is a településeken lehessen intézni (pl.: anyakönyv, hagyatéki ügyek, stb.)
  – A speciális szaktudást igénylő, de a lakosság és a vállalkozások szélesebb rétegét érintő I. fokú hatósági ügyek magasabb szintre (megye közigazgatási hivatalokba vagy a körzetközponti jegyzőkhöz) kerüljenek.
  – A speciális szaktudást igénylő, de ritkábban előforduló hatósági ügyeknek (pl.: kisajátítás, bányakár) I. fokon megyei szinten (a közigazgatási hivatalnál) maradjanak. Ugyancsak megyei szinten szervezhető meg célszerűen és gazdaságosan a törvényességi ellenőrzés és a közigazgatási apparátus oktatási-szervezési feladatainak ellátása.
  – Az államigazgatási hatásköröket a dekoncentrált szervek és a jegyző között úgy kell megosztani, hogy adott feladathoz, ágazathoz lehetőség szerint ne kapcsolódjon több szervnek is hatásköre. Ennek megfelelően a jogorvoslati rendszert is egyértelműen szabályozni kell.
  – Egységesíteni szükséges az állami ellenőrzés rendszerét, az ellenőrzési hatáskörök pontos meghatározásával ki kell küszöbölni a párhuzamosságokat, meg kell oldani az önkormányzatok gazdálkodásának jelenleg hiányzó operatív ellenőrzését.

A feladat- és hatáskör telepítést tehát komplexen kell elvégezni, az ügyfelek érdekeit elsődlegesnek tekintve, és figyelve arra is, hogy a feladatok arra szintre kerüljenek, ahol azok optimálisan intézhetőek, mind szakmai, mind pedig finanszírozási szempontból. A részletes hatáskör telepítési javaslatainkat ennek alapulvételével tettük meg.

Egy-egy konkrét jogszabály módosításával kapcsolatos javaslatainkra példa lehet a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvénynek a kisebbségi önkormányzatok véleményezési és egyetértési jogával kapcsolatos szabályainak egyértelműbbé tételét szorgalmazó kezdeményezésünk. Ebben a valós jogalkotói akarat világos jogszabályi megfogalmazását javasoltuk, olyan módon, hogy az egyetértési jogot a „kisebbséget közvetlenül, e minőségükben érintő” kérdésekben (döntési formától függetlenül) kell biztosítani, vagy definiálni ennek tartalmát, esetleg tételesen felsorolni a kötelező eseteket, és felhatalmazást adni az önkormányzatnak arra, hogy ezek tárgykörét szervezeti és működés szabályzatában bővítse.

A véleményezőnek, javaslattevőnek a legnagyobb elismerés az, ha a normaszövegben vagy a kormány előterjesztés indokolásában visszaköszönni látja saját gondolatait. Ez történt például a területfejlesztés intézményei törvényességi felügyeletének részletes szabályairól szóló Korm. rendelet esetében.
A jogszabályok tervezeteinek véleményezése során gyakran jelentkező probléma, hogy a véleményalkotásra felkértek számára gyakran irreálisan rövid idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy valóban megalapozott, átgondolt és kellő konkrétsággal megfogalmazott javaslatok szülessenek. Ez a véleményalkotásra való felhívás komolyságát kérdőjelezi meg, és nem vagy csak formálisan tesz eleget azoknak a szabályoknak, amelyeket a jogszabálytervezetek véleményezése során alkalmazni kell. Az is előfordult több esetben, hogy az adott jogszabályt alkalmazó szerv a rá vonatkozó, hatásköreit, feladatát érintő rendelet tervezetét nem véleményezhette, pl. a közigazgatási hivatalokra vonatkozó korábban hivatkozott Korm. rendelet, vagy a vis maior ügyintézést újra szabályozó rendeletről is akkor értesültek az érintettek (MÁK, OKF, RÁH) amikor már „kész” volt. Ezzel ellentétben viszont olyan jogterületet érintő szabályról kell formálisan véleményt nyilvánítani, amelyről nincs, vagy csak kevés gyakorlati tapasztalatunk van.

A véleményezési jogot gyakorlók bizonyára azonosulni tudnak azzal a reménnyel, hogy a 2010. december 31-ig hatályos jogalkotási törvény helyébe lépő új jogszabály kellő garanciával biztosítja majd, hogy a jogszabályok véleményezési eljárása alkalmas legyen valódi rendeltetésének betöltésére. A magas színvonalú jogalkotás nem nélkülözheti ezt az értékes lehetőséget.