Szentlőrinc közel 7,5 ezer lakosával az apró falvas Baranya megye hatodik legnagyobb települése. Történelme során többször is volt igazgatási központ, amit fekvése, gazdasági fejlettsége, szolgáltatási színvonala mindig is indokolt.

A második világháborút követő közigazgatási átszervezés során elvesztette járási központi státuszát annak ellenére, hogy Dél-Dunántúl egyik legnagyobb járásaként tartották nyilván. Az évszázados kapcsolatot - nehezen magyarázható módon - szétszakítva, területét négy járás között osztották föl, a korábbi székhely település funkció nélkül maradt.

A természetes vonzáskörzet azonban a bürokratikus hivatalokat beszámítva továbbra is működött. Nem meglepő tehát, hogy 1978-79-ben körzeti műszaki csoportokat hoztak létre. Szentlőrinc is otthont adott egy ilyen hivatalnak és a körzet megint éledni látszott. A statisztikai kistérség behatárolásával 1994-ben már ismételten működött az „íróasztal elv”. Az illetékes szervek nem vették figyelembe a települések jogos igényét és valamennyi kérelem sorsa a „rövid utas” elutasítás volt.

Szentlőrinc városát 69 Pécs környéki településsel együtt egy kezelhetetlen, heterogén kistérségbe sorolták, miközben a kisvárosnak önálló, kijárt agglomerációja volt. A természetes vonzást figyelmen kívül hagyó döntés miatt a szóban forgó 20 település 6 különböző egymást átfedő társulásban volt érdekelt oly módon, hogy egy-egy község 2-4 társulásban is tagságot vállalt. A 2003. évi lehatárolási felülvizsgálat során a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal, a Baranya Megyei Statisztikai Hivatal, valamint a Megyei Önkormányzat egyhangú támogatásával a kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megválasztásának rendjéről szóló 244/2003(XII.18.) Kormányrendelet alapján, a jogos igényeknek érvényt szerezve, 2004 január elsejétől a szentlőrinci körzet kistérségi státuszt kapott.

Az előzmények alapján érthető, hogy már 2004 májusában teljes területre kiterjedően - száz százalékos lefedettséggel - létrehoztuk a Szentlőrinci Kistérség Többcélú Önkormányzati Társulását. Megállapodásunkban rögzítettük, hogy a társulást főként területfejlesztési, egészségügyi és szociális, közoktatási, természet- és környezetvédelmi feladatok ellátására hoztuk létre.

Speciális jellemzője a társulásnak, hogy a 20 társult község földrajzi területe öt, közel azonos nagyságú mikrokörzetre oszlik, és így fedi le a teljes térséget. A mikrokörzetekben az oktatási feladatok ellátása zökkenőmentes, mert a mikrokörzetek közös fenntartású iskolái önkéntesen elláthatják feladatukat. A kistérségben önállóan intézményt működtető településünk nincs, és ez a megállapítás érvényes a székhely város iskoláira is.

Az oktatási ágazat együttműködésének új eleme a Nevelési Tanácsadó létrehozása. A 2004 októberétől hat szakemberrel működő egység tevékenysége az eltelt rövid idő ellenére már érezheti hatását.

Az egészségügyi ellátással kapcsolatos feladatoknál elsősorban a folyamatos központi ügyelet létrehozását és működtetését céloztuk meg. Tapasztalatunk alapján az orvosi készenlét megszüntetése és a központi ügyelet beindítása költségtakarékos és hatékony megoldásnak tűnik.

Az egészségügyi és szociális ellátásban új szolgáltatást vezettünk be, ez a házi sürgősségi jelzőrendszer. Ez a mi esetünkben egy 40 jelzőkészülékből álló egységcsomag, amelynek a fogadó állomása a Szociális Otthon ügyeletén található, a készülékek pedig szükség szerinti időre a rászorultaknál helyezhetők el. Ezen túlmenően egy kistérségi szociális otthon bővítési terveit rendeltük meg, valamint az egyik mikrokörzetben új otthon építését határoztuk el. Egységesítettük a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatot is.

A természet- és környezetvédelemi együttműködésünk az állati tetemek gyűjtésére és ártalmatlanítására, valamint a közös hulladékgazdálkodásra terjed ki. Új elem az együttműködésben, hogy a térségben jelentkező nagyobb beruházások esetén a társulási tanácsunk értékeli a környezeti hatásvizsgálati eredményeket és erről állásfoglalást ad ki.

A területfejlesztési feladatkörben a társulás összehangolja a kistérség területén működő önkormányzatok, gazdasági és civil szervezetek elképzeléseit, ezen feladatok tekintetében a társulás Területfejlesztési Tanácsként jár el.

A társulásban rejlő lehetőségek példaszerű felsorolásán kívül fontosnak tartom bemutatni az általunk felépített ágazati bizottságokat. Véleményünk szerint a kistérségek tényleges egységesítését, összefogását ezeken keresztül tudjuk a leghatékonyabban elérni.

Létrehoztunk Területfejlesztési, Környezetvédelmi, Közlekedési és Hírközlési, Egészségügyi és Szociális, Idegenforgalmi és Turisztikai, valamint Oktatási, Közművelődési és Sport Bizottságot. Ezen kívül működtetjük a Pénzügyi és Ellenőrző Bizottságot. A bizottságok a szakterületüknek megfelelően a teljes kistérségre vonatkozóan kidolgozzák a fejlesztési, illetve működési, működtetési koncepciókat, amit a kistérségi tanács elé terjesztenek, és az elfogadott javaslatokat a társult tagok magukra nézve irányadónak tekintik.

Különös fontossággal emelném ki a jegyzői kollégium működtetését. Számunkra a szakszerűség és a törvényesség garanciája a kollégium működése, emellett szakmai, véleményező, előkészítő és javaslattevő szerepet is szánunk a testületnek.

A Többcélú Kistérségi Társulás, mint minden új szervezet még számos új lehetőséget hordoz magában, ugyanakkor még sok kiforratlan eleme van. Érezzük, hogy a valós állapotfeltárások hiányosak, a közös feladatok szakmai hátterének reális számbavétele még nem alakult ki, és a közös tervezést szolgáló adat- és információkezelés sem biztosított. Ennek kiküszöböléséhez úgy kívánunk hozzájárulni, hogy 2005-ben felvállaljuk a kistérségi többcélú társulás tervezési, adat- és információkezelési rendszerének kidolgozását és egy modell kísérlet működtetését.