A győztes mindent visz?

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Jegyző státusza

A győztes mindent visz?

IX. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):
J.K.




Hetek óta érlelődik bennem ez a cikk. Álmomban százszor is megfogalmaztam, hogy aztán arra ébredjek: minek? Ugyan kit is érdekel néhány vidéki köztisztviselő, hivatalvezető, intézményvezető sorsa? Hiszen minden csoda három napig tart, majd lesz más hír, ezt is elfelejtik az emberek. Mégis, azt gondolom, nem szabad csendben lennünk, nem szabad hallgatnunk. Az egyetlen esélyünk a nyilvánosság.

Október elsején, a helyi önkormányzati választások során ez egyik nagy párt országosan tarolt. A fegyelmezett jegyzőket – bár érzelmeik vannak nekik is – hidegen hagyja az eredmény. Elvégre a település fejlesztése nem múlhat néhány párttagkönyv meglétén. A kisebb településeken a politikai hovatartozás általában a választások eredményének a kihirdetéséig tartott, aztán minden ment tovább a maga útján.

Ezúttal országszerte más forgatókönyv szerint mennek a dolgok. 1990 óta egyetlenegy helyi választást nem követett olyan mértékű tisztogatás, mint ami most elkezdődött. Kell a rengeteg hely a választásban közreműködők megjutalmazására, illetve hosszabb távon minden jelentős, vagy kevésbé jelentős helyen pártkatonáknak kell ülni. Olyanoknak, akik végrehajtanak, nem kérdeznek, és biztos, hogy az ő (= új hatalom) emberük. Belegondolt már bárki is, mit jelent ez? Független köztisztviselők helyett gyakorlatlan pártkatonák azokban a hivatalokban, ahol a legteljesebb mértékű függetlenségnek kellene lennie? A szakmai színvonal tragikus visszaesése mellett?

Változás kell: ez volt a jelszó. A változás nem mehet a jegyzők közreműködése nélkül, ezért az első számú célpont: a jegyző. Meg kell szabadulni tőle azonnal, bármi áron, bármilyen módszerrel.

Az eszközökben nem válogatnak: ügyvédi irodák tűnnek elő a semmiből, bőröndszámra viszik az iratokat, vizsgálnak, fenyegetőznek, célozgatnak, „auditot” végeznek (ezek, az ügyvédek által végzett auditok is megérnének egy cikket). Közgyűlés megállapítja az alig megmelegedett jegyző szakmai alkalmatlanságát, és az utcára teszi. Érzékenyebb gyomrú jegyzők egy idő után megunják a gátlástalan ordibálást. Megrémülnek a névtelen telefonoktól, emberi és szakmai hitelük lejáratásától, családjuk fenyegetésétől, és eljön az a pillanat, amikor besokallnak. „Közös megegyezéssel szerződést bontanak”, s nehogy olyan feltűnő legyen, kapnak egy kis jutalmat, csak menjenek már.

Értik, kisváros, kistelepülés jegyzője egy reggel arra ébred, hogy holnaptól nem akar már jegyző lenni, s minden háttér nélkül otthagyja a hivatalt, elmegy munkát keresni. Ami a közigazgatás átszervezésének jelen állapotában vidéki szinten lehetetlen.

Utánanézett-e már valaki mondjuk a közigazgatási hivatalokban, mekkora a jegyzői fluktuáció? Most nem a körjegyzőségek megalakulása miatti változásokra gondolok, hanem a gyanús közös megegyezésekre. Ki szól az érdekükben? Fél mindenki. Biztos, hogy nem lehet semmit sem tenni?

Nézzük a jogi szabályozást, vajon milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a vizsgálódáshoz?

Az alkotmány 70/A. § (1) bekezdése a „faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet” alapján történő hátrányos megkülönböztetést tilalmazza.

A közvetlen hátrányos megkülönböztetés definíciója egyebekben megfelel a 2000/78/EK irányelv 2. cikk (2) bekezdés a) pontjában, illetve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelv 2. cikk (2) bekezdésének.

2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról:

„8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt

a) neme, b) faji hovatartozása, c) bőrszíne d) nemzetisége, e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyőződése, j) politikai vagy más véleménye, k) családi állapota, l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban.

9. § Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz.

14. § (1) A hatóság


a) kérelem alapján, illetve az e törvényben meghatározott esetekben hivatalból vizsgálatot folytat annak megállapítására, hogy megsértették-e az egyenlő bánásmód követelményét, a vizsgálat alapján határozatot hoz;


b) a közérdekű igényérvényesítés joga alapján pert indít a jogaikban sértett személyek és csoportok jogainak védelmében;”

Lehet, hogy furcsa a megközelítés, de erről van szó: a jegyzők azért kerültek hátrányos helyzetbe, mert függetlenek voltak. (Ez ugyebár törvény szerinti kötelességük, azt azért ne felejtsük el!)

S mivel nem egyedi esetről van szó, az egyenlő bánásmód hatósága közérdekű igényérvényesítéssel élhet(-ne)!

Tud-e valamit tenni a közigazgatási hivatal?

Első megközelítésben: nem. Hiszen a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi 98. § (4) bekezdése alapján nem terjed ki törvényességi ellenőrzési jogkörük azon határozatokra, ahol egyébként munkaügyi vitának lenne helye. S mivel közös megegyezésekről van szó, mit vizsgáljon? Azért lehetne itt is fogódzót találni. A közös megegyezésnél mindig nagy öszszegű jutalom szerepel – az adófizető állampolgárok guruló forintjaiból. Nem a jegyzőtől kell sajnálni, dolgoztak ők már annyit, hogy a duplája sem lenne sok, de ez sem gyanús senkinek?

Nézzük tovább:


A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1992. évi V. törvény.


1. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.

Bizonyára lehetne még további jogszabályokat keresni, vagy megkérdezni a Jegyzők Országos Szövetségének, Városi jegyzők Egyesületének a szakmai véleményét a történtekről, a lehetőségekről. Hiszen a munka dandárja még most folyik.


Mégis, mindenki csendben van.


Fél.


A rendszerváltás után 17 évvel. Nem kellene akkor hatályon kívül helyezni a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény praeambulumát?

A társadalom közmegbecsülését élvező, demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitikasemleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselők intézzék.

Ha a győztes mindent visz… 

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu