Az önkormányzati rendeletalkotás törvényességi és alkotmányossági ellenőrzése 2012-ig egységesen az AB-hoz volt telepítve.

2012-től azonban az Alaptörvény, az új alkotmánybírósági törvény (Abtv.) és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény (Bszi.) az időközben felügyeletté alakult ellenőrzés keretében szétválasztotta a törvényességi és az alkotmányossági szempontú vizsgálatot: előbbi bírósághoz (a Kúria önkormányzati tanácsához) került, utóbbi az AB-nál maradt.

Az önkormányzatok szempontjából ez látszólag nem eredményez az eddigiektől eltérő hatást. Néhány változás azonban adódik az új szabályokból az önkormányzatok részére is.

1. A helyi rendeletek alkotmányossági szempontú vizsgálatára 2012-től várhatóan igen kivételesen kerül sor, azaz a helyi szabályokról az AB rendkívül ritkán fog dönteni. Az AB innentől ugyanis csak három esetben találkozhat helyi rendelettel.

a) Egyrészt, ha bírósági eljárásban alkalmazzák a helyi szabályt és a bíró az eljárás felfüggesztése mellett az AB eljárását kezdeményezi (mert a szabályt alaptörvény-ellenesnek véli). Erre az eddig gyakorlat alapján szinte soha nem kerül sor.

b) Másrészt, ha alkotmányjogi panasz keretében támadja meg az, akire nézve alaptörvény-ellenes szabályt tartalmaz. Ez a helyzet már gyakoribb lehet, azonban az alkotmányjogi panasz-eljárás viszonylagos ismeretlensége és a korlátozott indítványozási lehetőség miatt vélhetően ez a típus sem lesz gyakoribb. Az alkotmányjogi panasz benyújtásához ugyanis vagy jogerős bírósági döntés szükséges, és csak ekkor támadhatja meg valaki a döntés alapjául szolgáló, vagy azt befolyásoló helyi szabályt; vagy pedig, ha a rendelet közvetlenül, bírósági döntés és jogorvoslati lehetőség nélkül hatályosul, a hatályba lépését követő 180 napon túl védettséget élvez [Abtv. 30. § (1) bekezdés], alkotmányjogi panasszal nem támadható meg. Emiatt ez a lehetőség is vélhetően csak elvi jellegű marad.

c) Harmadrészt, ha a kormányhivatal kifejezetten alkotmányossági szempontú vizsgálatot tart indokoltnak. Vélhetően ez sem lesz gyakori: a kormányhivatal ugyanis nem fordulhat közvetlenül az AB-hoz, hanem, ha a rendeletet nem törvény-, hanem alaptörvény-ellenesnek tartja, a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter útján, az Abtv.-ben meghatározott követelményeknek megfelelő indítvány tervezetének megküldésével egyidejűleg kezdeményezi a Kormánynál az önkormányzati rendelet alkotmánybírósági felülvizsgálatának indítványozását. Ez önmagában sem tűnik olyan alternatívának, ami vonzó a kormányhivatal számára, de azt is nehéz elképzelni, hogy a kormányülés napirendjei között helyi szabályok AB előtti megtámadásának eldöntése túl gyakran szerepeljen.

2. A kormányhivatal közvetlenül csak a helyi rendelet törvényességi szempontú vizsgálatát kezdeményezheti a Kúriánál, erre viszont a kormányhivatalon kívül más nem is jogosult. Az új szabályozás azonban nem csak szervezeti szempontú változást hoz. Ami fontosabb, hogy az eljárás egyes elemei is módosulnak.

a) Az új önkormányzati törvény 136. § (2) bekezdésének első mondata alapján a kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti a Kúriánál az önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangjának felülvizsgálatát.

b) Amíg az AB döntésére nem szabott határidőt a törvény, a Bszi. 54. §-a szerint a Kúria önkormányzati tanácsa a kormányhivatal indítványának beérkezésétől számított 90 napon belül hozza meg határozatát, és ez a határidő csak akkor hosz-szabbodhat meg 30 nappal, ha személyes meghallgatásra van szükség. A rendelet törvényességérõl szóló döntés tehát – az eddigi gyakorlattal ellentétben – néhány hónapon belül megszületik.

c) A Bszi. 56. § (2) bekezdése szerint a megsemmisített önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon hatályát veszti, az önkormányzati tanács azonban ettől eltérően is megállapíthatja az önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése hatályvesztését, ha azt a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok különösen fontos érdeke indokolja. Kérdés, mi értelme az utóbbi fordulat második felének („különösen fontos érdeke indokolja”), ha a szabály (4) bekezdése szerint a rendelet (vagy a rendelet egy részének) megsemmisítése nem érinti a hatályvesztést megelőzően létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. Erre a 31/1991. (VI. 5.) AB határozathoz Kilényi Géza alkotmánybíró által írt különvéleményből vett idézettel reagálnék, amit azzal kapcsolatban fogalmazott meg, ha az AB szinte soha nem él a visszamenőleges megsemmisítéssel, azaz a korábbi jogviszonyokat érintetlenül hagyja – alkotmányellenesség esetén is. Kilényi szerint az ilyen megoldás – akarata ellenére – kifejezetten ösztönzi a jogalkotót „a gyorsan realizálható alkotmányellenes  jogi szabályozásra”, hiszen a jogalkotó  szervek hamar  rájönnének: nem kell tartani az alkotmánybírósági kontrolltól, ha az a már meghozott egyedi döntéseket nem érinti. A Bszi. pedig e megoldást – a (4) bekezdés szerint – gyakorlatilag kizárólagossá teszi.

Kérdéses, hogy ez a szabály mennyiben jelent majd „felhívást” törvénysértés elkövetésére, és, hogy ennek mennyire tudja elejét venni a törvényességi felügyeleti bírság kiszabásának lehetősége, ami egyébként nem a törvénysértésért felelős személyt, hanem az önkormányzatot sújtja.