” alt=”” width=”120″ align=”right” />A november 1-jén hatályba lépett új közbeszerzési törvény, szakítva a közel két évtizedes gyakorlattal, teljesen új alapokra helyezi az ajánlatok, illetve a részvételi jelentkezések elbírálását. Jelen értekezés ennek főszabályait mutatja be.

A bírálat három – időben és jogi értelemben is – jól elkülöníthető szakaszból, az előzetes vizsgálatból, az értékelésből és az utólagos igazolásból áll. Az elbírálást tagoló fázisok – főszabály szerint – nem cserélhetőek fel, kötelező bírálati sorrendet képeznek, de ugyanakkor szoros egységet alkotva követik egymást. Az ajánlatkérő kizárólag akkor léphet a következő fázisba, ha az előzőt közbenső döntésével lezárta. A három szakasz, ha más-más formában és hangsúlyokkal, de lényegét tekintve az egy és a két szakaszból álló, valamint a nyílt, meghívásos és a tárgyalásos közbeszerzési eljárásokban is megjelenik. A törvény a rendszer rugalmasságát erősítve, valamint a közpénzfelhasználó mozgásterét növelve, számos kivételt enged a törvényben megjelenő főszabály szerinti bírálati folyamattól.

Az ajánlatkérő a bírálat első szakaszában előzetes ellenőrzési kötelezettsége keretében az ajánlattevők által benyújtott egységes európai közbeszerzési dokumentum alapján azt vizsgálja, hogy az ajánlattevő megfelel-e az előírt alkalmassági követelményeknek, valamint fennáll-e valamelyik kizáró ok. Az ajánlattevőknek ebben a jogszabályon alapuló dokumentumban kell – további igazolások és nyilatkozatok benyújtása nélkül – részletesen nyilatkozni arról, hogy megfelelnek-e az alkalmassági követelményeknek, velük szemben kizáró okok fennállnak-e. Az új jogi szabályozás e tekintetben erős formakényszert hozott létre, mert a nem az előírt formanyomtatványban történő nyilatkozattétel közbeszerzési jogi szempontból hibás, melyet ha a hiánypótlás keretében sem orvosolnak, az ajánlat érvénytelen, függetlenül attól, hogy egyéb nyilatkozatokból és iratokból az alkalmasság és a kizáró okok hiánya ténylegesen megállapítható-e.

Az ajánlatkérőnek már a bírálat első szakaszában ellenőriznie kell azokat az – ingyenesen elérhető – elektronikus adatbázisokat, melyek az adott kizáró okokkal kapcsolatban tartalmaznak releváns információkat. Az ellenőrzési kötelezettség már nemcsak a hazai, hanem a nem magyarországi letelepedésű ajánlattevők esetén a letelepedés szerinti országok elektronikus adatbázisaira is kiterjed, mely a jogalkalmazás során kétségtelenül az ajánlatkérők adminisztrációs terheinek növekedését fogja okozni.

Az ajánlatkérőnek ugyanakkor nem kizárólag az egységes európai közbeszerzési dokumentumot, hanem minden más, a felhívásban vagy a közbeszerzési dokumentumban előírt tartalmi követelményeknek való megfelelést is vizsgálnia kell. Ebben a szakaszban történik a szakmai ajánlat, az árazott költségvetés vagy egyéb, az ajánlatkérő által megkövetelt irat ellenőrzése is.

Az ajánlatkérő a bírálatnak ezen önálló szakaszában több bírálati cselekményt is köteles elvégezni. Amennyiben hiányosságot észlel, hiánypótlást kell elrendelnie, szükség esetén a nem egyértelmű kijelentések tisztázása érdekében felvilágosítást kell kérnie, valamint köteles az észlelt számítási hibák javítására. Amennyiben az ajánlatban megjelenő ellenszolgáltatást aránytalanul alacsonynak értékeli, vagy egyéb aránytalan vállalást észlel, ebben a fázisban köteles indokolást kérni.

Az előzetes bírálat elvégzését követően a második szakaszban kerül sor az ajánlatok előre meghatározott értékelési szempontok szerinti értékelésére. Kizárólag azokat az ajánlatokat kell értékelni, melyeket az ajánlatkérő a bírálat első szakaszában – a hiánypótlást, felvilágosítást és indokolást követően – megfelelőnek talált. Ebből viszont az következik, hogy az ajánlatkérő kifejezett előírás hiányában is kénytelen döntést hozni az előzetes vizsgálat eredményéről, de formálisan még nem kell határoznia az ajánlatok érvényességéről.

Az ajánlatok elbírálásának záró szakasza az ún. utólagos igazolási kötelezettség teljesítése. Az ajánlatkérő – főszabály szerint – az értékelés során legkedvezőbbnek tekintett ajánlattevőt felhívja egyes kizáró okok hiányának, valamint az alkalmassági követelmények teljesülésének utólagos igazolására. A felhívott ajánlattevőnek az elbírálás harmadik szakaszában kell bizonyítania az egységes európai közbeszerzési dokumentumban tett nyilatkozatának valóságtartalmát. A törvény az utólagos igazolási kötelezettség teljesítésére öt munkanapos határidőt ír elő, amelytől eltérni nem lehet.

Amennyiben az ajánlattevő hiányosan, vagy nem egyértelmű nyilatkozatokkal tesz eleget az ajánlatkérő felhívásának, akkor az ajánlattevőt hiánypótlásra vagy felvilágosításra kell felhívni. Amennyiben az ajánlattevő ezt nem, vagy nem megfelelően teljesíti, az ajánlatkérő az értékelési szempont alapján az értékelési sorrendben következő helyen álló ajánlattevőt hívja fel utólagos igazolásra. Az ajánlatkérőnek ezt a folyamatot mindaddig folytatnia kell, amíg nem tud olyan nyertes ajánlattevőt megnevezni, aki érvényes ajánlatot tett.

A nem megfelelő bizonyítás, azaz az előírt igazolások és nyilatkozatok benyújtásának elmulasztása jogkövetkezményt von maga után. A közvetlen jogkövetkezmény az, hogy az ajánlatot a bírálat további részében „figyelmen kívül kell hagyni”. További joghatásként az ajánlat érvénytelen. Ugyanakkor az ajánlatkérőnek vizsgálnia kell azt is, hogy az egységes európai közbeszerzési dokumentumban tett, de utóbb nem megfelelően bizonyított nyilatkozat egyúttal hamis adatszolgáltatásnak is minősül-e. A törvény úgy rendelkezik, hogy amennyiben az ajánlattevő a közbeszerzési eljárásban előzetes igazolásként benyújtott nyilatkozata ellenére nem tud eleget tenni az alkalmasságot, a kizáró okokat érintő igazolási kötelezettségének, az az új szabályok szerint hamis nyilatkozatnak minősül. Ha azonban az alkalmassági követelményeknek való megfelelés, valamint a kizáró okok hiánya az ajánlat alapján megállapítható, vagy az ajánlattevőt nem terheli szándékosság, illetve a nyilatkozatát az általában elvárható gondosság mellett tette meg, hamis adatszolgáltatásról nem beszélhetünk.

Valószínűsíthető, hogy a joggyakorlatban a hamis nyilatkozat megállapításának kérdése számos esetben jogvitát fog szülni, ezért ennek a rendelkezésnek a helyes alkalmazása érdekében a Közbeszerzési Döntőbizottság és az eljáró bíróságok irányadó gyakorlatát javasolt majd figyelemmel kísérni.