Jogtörténeti tanulmányokból láthatjuk, hogy a nevesebb jegyzők mellett számos tanítvány írta diktátum után az okiratokat. Ezek megfogalmazására különös gondot fordítottak és a szebb szókapcsolatokban, fordulatokban bővelkedő irományokat maguk számára is lemásolták. Hamar kialakultak az okiratminta-gyűjtemények. Egyértelmű, hogy a középkori világi értelmiség legtevékenyebb, kifinomult és művelt rétegét a jogi írásbeliség hordozói, nótáriusok, írnokok alkották. Mint írástudók, előkelő helyet foglaltak el a társadalmi ranglétrán, ennek megfelelően anyagi megbecsülésük sem hagyott kívánnivalót maga után. Jövedelmüket ökörben, aranyban mérték.

Az ars notarialis, a „művészeti jelleg” azonban mit sem halványult, a jegyzők továbbra is a társadalom elismert szaktekintélyei voltak. Napjainkig. Mert mostanában mintha más világot élnénk. Miért ez a huszárvágás? A dr. Balogh Elemér, dr. Ruszoly József professzorok és más kiváló jogtudósok, kutatók által feltárt nótárius-világ megváltozott. A jegyzői hivatáshoz ma már csak – szakmai és sajnos politikai – elvárások kapcsolódnak, a megbecsülés elsorvadásával, elsorvasztásával. Nézzük meg a hatályos jogszabályi rendelkezések fényében, miért is!

A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) pontosan meghatározza, hogyan is létesíthető jegyzői közszolgálati jogviszony:

„247. § (1) Jegyzővé, aljegyzővé (a továbbiakban együtt: jegyző) az nevezhető ki, aki
a) igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítéssel vagy okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel, és – a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve – jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a Közigazgatási Továbbképzési Kollégium által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik, és
b) legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.
(2) A községi önkormányzati képviselő-testület az ötezernél több lakosú község jegyzője kivételével
a) felmentést adhat az (1) bekezdés
a) pontjában foglalt igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés vagy az okleveles közigazgatási menedzser szakképesítés alól annak a személynek, aki az előírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányait a kinevezéstől számított két éven belül befejezi. A felmentés időtartamának eredménytelen eltelte esetén a jegyző közszolgálati jogviszonya megszűnik. A képesítés alóli felmentés esetén a (4) bekezdésben meghatározott határidőt a képesítés megszerzésétől kell számítani,
b) az (1) bekezdés b) pontjában előírt gyakorlati időt csökkentheti vagy elengedheti.
(3) Főjegyzővé – valamint a főjegyző helyettesítésére aljegyzőként – az nevezhető ki, aki
a) állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel vagy okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel és – a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve – jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a Közigazgatási Továbbképzési Kollégium által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítéssel rendelkezik, és
b) közigazgatási szervnél legalább kétévi közigazgatási gyakorlatot szerzett.
(4) A polgármester közigazgatási szakvizsgával nem rendelkező pályázót is kinevezhet, feltéve, hogy a kinevezéstől számított egy éven belül a jogi vagy közigazgatási szakvizsgát, vagy a szakvizsga alól a Közigazgatási Továbbképzési Kollégium által a teljeskörűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozat alapján adott mentesítést megszerzi. A határidő eredménytelen eltelte esetén a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnik meg. A határidőbe nem számíthatók be a 118. § (4) bekezdésében meghatározott időtartamok.
(5) A polgármester legkésőbb a jegyző, főjegyző közszolgálati jogviszonyának megszűnését követő harminc napon belül írja ki a pályázatot a jegyzői, főjegyzői állás betöltésére. A pályázati eljárás eredménytelensége esetén harminc napon belül újabb pályázatot kell kiírni.”

Ezek a száraz tények, amelyeket azt hiszem egy kolléga sem vitat. Alapjaiban így van ez már 25 éve – bár a polgármester általi kinevezés továbbra is nehezen emészthető jogtörténeti vívmány –, szükség van a követelményekre, kell egy bizonyos szint, ami „fölött” válhat csak valakiből jegyző.

Ezek tehát az alkalmazási feltételek, melyeket számos szakmai követelmény fűszerez meg, meghatározva a mindennapi – hatósági és nem hatósági – jegyzői munkavégzést. Megszámlálhatatlan azon jogszabályok, törvények és kormányrendeletek tömege, mely feladatot, hatáskört ruház a modernkori nótáriusra. Bár a közigazgatási reform és bürokráciacsökkentés keretében számos hatáskör áttelepült az egyébként felduzzasztott területi államigazgatási szintre, mi, a Nótárius Szakmai Egyesület (a Homokháti Jegyzők Egyesülete jogutódja) tagjai azt tapasztaljuk, hogy egyes feladatok szinte észrevétlenül valahogyan mégis visszacsempésződtek helyi szintre, vagy éppen újak keletkeztek. Hogy melyek ezek, ahhoz jelen szaklap hasábjai kevésnek bizonyulnának.

A néha követhetetlen változások közben, azokat mazsolázva sem unatkozó kollégák előtt nem ismeretlen fogalom a tárgynapon délben érkező e-mailben előírt adatszolgáltatási kötelezettség sem, tárgynap 16 órai teljesítéssel.

Nagyjából ezek a mindenki által ismert keretek. És ha már a napunk nagy részét az önkormányzati hivatalban töltjük el, legalább 4 órában a tévé (sic!), bocsánat, a monitor előtt ülve, akkor azért fizetni is illik. No, nem ökörben vagy aranyban (ez utóbbi bányászata egyébként is monopólium), azok az idők már elmúltak. Nekünk jegyzőknek a Kttv. alábbi passzusai adják meg a keretet:

„255. § (1) A jegyző, illetve a főjegyző alapilletménye:
a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az illetményalap 6,25-szorosa,
b) a 3000–10 000 lakosú településen az illetményalap 7,75-szorosa,
c) a 10 000–100 000 lakosú településen az illetményalap 8-szorosa,
d) a fővárosi kerület jegyzőjének, valamint a kistérségi társulás székhely településének jegyzője az illetményalap 8,25-szorosa,
e) a megyei jogú város jegyzőjének és a megyei jegyzőnek az illetményalap 8,5-szerese,
f) a fővárosi főjegyző esetében az illetményalap 8,75-szorosa.
(2) A közös önkormányzati hivatal jegyzője, illetve a városi (megyei jogú városi) jegyző illetményének az (1) bekezdés, 256. § (1) bekezdése szerinti megállapításánál a közös önkormányzati hivatalhoz tartozó települések együttes lakosságszámát, illetve az érintett város és községek együttes lakosságszámát kell alapul venni.
(3) Az aljegyző illetményét kinevezésekor a polgármester, azt követően a jegyző az (1) bekezdés alapján összegszerűen állapítja meg úgy, hogy az nem érheti el a jegyző illetményét és nem lehet alacsonyabb a már megállapított illetményénél.

256. § (1) A jegyző, főjegyző vezetői illetménypótlékra jogosult, amelynek mértéke:
a) a 3000-nél kevesebb lakosú településen az alapilletményének 10%-a,
b) a 3000–10 000 lakosú településen, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú város esetén az alapilletményének 20%-a,
c) a 10 000–100 000 lakosú településen az alapilletményének 30%-a,
d) a megyei jogú város, fővárosi kerület jegyzőjének és a megyei jegyzőnek az alapilletménye 40%-a,
e) a fővárosi főjegyző esetében az alapilletményének 50%-a.
(2) A közös önkormányzati hivatal jegyzője a vezetői illetménypótlékon felül közös önkormányzati hivatal jegyzői illetménypótlékra jogosult, amelynek mértéke:
a) két községből álló közös önkormányzati hivatal esetén az alapilletményének 10%-a,
b) három községből álló közös önkormányzati hivatal esetén az alapilletményének 15%-a,
c) négy vagy több községből álló közös önkormányzati hivatal esetén az alapilletményének 25%-a.
(3) A városi (megyei jogú városi) jegyző a vezetői illetménypótlékon felül közös önkormányzati hivatal jegyzői feladat-illetménypótlékra jogosult, amelynek mértéke:
a) a székhelyén kívül egy község esetén az alapilletményének 5%-a,
b) a székhelyén kívül két község esetén az alapilletményének 10%-a,
c) a székhelyén kívül három vagy több község esetén az alapilletményének 20%-a.”

A fenti kötelező illetményezésen túl a Kttv. nem éppen nagyvonalúan bánik az egyéb juttatásokkal és az önkormányzati képviselő-testület kezébe adja a további javak nyújtásának jogát (lehetőségét), természetesen az önkormányzati hivatali költségvetés terhére:

„237. § Az önkormányzati képviselő-testület a juttatásokkal és támogatásokkal összefüggésben e törvény keretei között rendeletben szabályozza a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatásokat, szociális és kegyeleti támogatásokat.”

A tudományos, oktatói, lektori, művészeti, szerzői jogi oltalom alá eső tevékenységen túl:

„251. § Másik jegyző helyettesítése céljából – a fővárosi, megyei kormányhivatal vezetője által történő kinevezés esetén – a jegyző további egy közszolgálati jogviszonyt létesíthet. A helyettesítésre létesített jogviszony tekintetében a 6. § 1. pontban meghatározott alapvető munkáltatói jogokat a fővárosi, megyei kormányhivatal vezetője gyakorolja, az egyéb munkáltatói jogokat a polgármesterek megállapodásukban foglaltak szerint gyakorolják.”

Ezzel voltaképpen ki is merült a jegyző további javadalmazásának lehetősége. Bár az a tény, hogy a kormányhivatal vezetője mint munkáltató lép a rendszerbe, alkotmányos aggályokat vet fel, az önkormányzati jelleget csorbítandó.

A jogszabály rögzíti az illetményeltérítés, személyi illetmény intézményét. Sajnálatos módon kevés önkormányzat van abban az anyagi helyzetben, hogy ezt a hivatalvezető anyagi megbecsülésére és megtartására alkalmazza:

„254. § (1) {…} az illetményeltérítésről a jegyző, főjegyző esetében a polgármester dönt.
(2) A főjegyző, illetve a jegyző részére a polgármester – a minősítésétől, ennek hiányában a teljesítményértékeléstől függően – személyi illetmény megállapítására is jogosult. Személyi illetmény megállapítása esetén pótlék nem fizethető.”

Még a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény vezette be a címzetes főjegyzői címet és címmel járó juttatás intézményét:

„30/B. § (1) A miniszterelnök – a helyi önkormányzatokért felelős miniszter és a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter együttes javaslatára – határozatlan időre címzetes főjegyzői címet adományozhat annak a tartósan kiemelkedő szakmai munkát végző jegyzőnek – ide nem értve az aljegyzőt –, aki
a) a cím adományozását megelőző tíz évben folyamatosan jegyzői, körzetközponti jegyző esetében legalább öt éve körzetközponti jegyzői tisztséget tölt be;
b) „kiválóan alkalmas” minősítésű;
c) a közigazgatási hivatal támogató véleményével rendelkezik.
A cím adományozására, valamint a (3) bekezdésben meghatározott címadományozási juttatás kifizetésére minden évben a Köztisztviselők Napja alkalmából kerül sor.
(3) A címzetes főjegyző címe alapján évente egyszeri címadományozási juttatásra jogosult, melynek összege a költségvetési törvényben megállapított köztisztviselői illetményalap huszonnégyszerese. A címadományozási juttatás összegét és járulékait a központi költségvetés fejezeti kezelésű előirányzatként biztosítja.”

A címadományozás rendszere a Kttv. hatályba lépésével megmaradt, azonban az éves központi költségvetésben már nem biztosítják a juttatást, azt ma az önkormányzat a saját költségvetése terhére adhatja jegyzőjének. Ezzel a lehetőséggel is csak kevés helyhatóság élhet 2015-ben.

A kedves kollégák előtt ismert a Ktv. 49/G. § alábbi rendelkezése is:

„49/G. § (1) A köztisztviselő naptári évenként az illetményalap 200%-ának megfelelő ruházati költségtérítésre jogosult.”

Nos, ez a szabályozás 2009. december 31. napjáig volt hatályban.

Sajnálatos módon a Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló 2015. évi C. törvény bebetonozza a 2008 óta változatlan illetményalapot, valamint a „béren kívüli juttatások” összegét is:

„57. § (1) A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 132. §-a szerinti illetményalap a 2016. évben 38 650 forint.
{…} (4) A költségvetési szervek által foglalkoztatottak éves cafetéria-juttatásának kerete, illetve cafetéria-juttatást nem nyújtó költségvetési szervek esetében az egy foglalkoztatottnak éves szinten – az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvényre is figyelemmel, az Szja tv. 71. § (1) bekezdés a)–f) pontjában és (3) bekezdésében meghatározott juttatások – az egyes juttatásokhoz kapcsolódó, a juttatást teljesítő munkáltatót terhelő közterheket is magában foglaló együttes összege a 2016. évben nem haladhatja meg a bruttó 200 000 forintot.”

Hogy a közigazgatás rendszeréből kitekintsünk, de valamelyest maradjunk a közszféránál, a bírák és az ügyészek esetében nagyságrendileg más számokat látunk a költségvetési törvényben:

„61. § (1) A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 169. § (2) bekezdése szerinti bírói illetményalap a 2016. évben 391 600 forint.
(2) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 59. § (3) bekezdése szerinti ügyészi illetményalap a 2016. évben 391 600 forint.”

A napokban hallott hír, miszerint kormányzati körök az államigazgatás jelentős átszervezését javasolják. Ennek lényege az állami tisztviselői kar létrehozása, egy béremelési program, a járási hivatalok megerősítése, valamint 91 központi államigazgatási szerv hatáskörének átadása a kormányhivataloknak, illetve betagozódásuk a minisztériumokba.

Kezdeményezik, hogy 2016. július 1-jén jöjjön létre az állami tisztviselői kar, amelybe első körben a járási hivatalok munkatársai tagozódhatnak be. A kar létrehozása egy új bértáblát is jelent: július 1-jén 30 százalékkal nőnek a bérek, a következő években pedig 5–5 százalékkal, egészen az 50 százalékos béremelés eléréséig. 2017. január 1-jén ezt kiterjesztenék a teljes kormányhivatali struktúrára, 2018-tól pedig az összes állami tisztviselőre.

Ebben a javaslatban nem látom a nótáriusok szerepét. Úgy tűnik, hogy velünk nem számolnak, pedig itt vagyunk hosszú évszázadok óta. Akik ezt a foglalkozást űzik, azok hivatásszeretetből végzik munkájukat. Nincs olyan köztisztviselő ma Magyarországon, aki a jövedelmi lehetőségek miatt választaná ezt az amúgy jobb időket megélt, szép pályát. A jegyző közszolga, szűkebb környezete segítője, személyében hordozza az ars notarialist és ezért méltó az anyagi és erkölcsi megbecsülésre.

Kedves Kollégák! A cím- és témaválasztásom nem teljes körű. Az önkormányzati igazgatási szereplők közül a jegyzőt ragadtam ki, de hosszasan lehetne taglalni köztisztviselőink helyzetét is. Sajnálatos módon jelenleg is van olyan ügyintézőnk, aki a bérminimumra emelt (!) illetményt vihet haza munkájáért.

A megoldás az illetményalap növelése lehet minden köztisztviselő vonatkozásában. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy esetleg a bírák, ügyészek javadalmazási rendszerének mintájára kapja meg a jegyző illetményét.

Az utolsó órában vagyunk. Félő, hogy a helyzet változtatása nélkül nem lesz, aki átveszi majd a stafétabotot a tanult és tapasztalt kollégáktól és ezek a történelmi hiteles helyek eltűnnek. Végleg. De a feladat marad, amit el kell majd végezni. De ki fogja?