A feladatokban történő változások 2006 és 2010 között többnyire a pénzbeli és természetbeni ellátások bővítésében, szabályainak kisebb mértékű módosításával kimerültek. 2009. január 1-jétől bevezetésre került az óvodáztatási támogatás a jogalkotónak abból a megfontolásából, hogy a rossz anyagi és szociokulturális körülmények között élő kisgyermekek szüleit motiválják arra, hogy minél hamarabb írassák be az utódokat óvodába és főleg arra, hogy rendszeresen járassák is oda őket, nagyobb esélyt adva így nekik a társadalmi felzárkózáshoz. Miután 2015. szeptembertől az óvodai nevelés igénybevétele három éves kortól – társadalmi és jövedelmi helyzettől függetlenül – mindenki számára kötelező lett, az óvodáztatási támogatás megszüntetésre és a pénzbeli ellátások köréből kivezetésre került 2015. október 31-el.

A gyermekek rendszeres iskolába járását szintén motiválni kívánta a jogalkotó, de nem plusz juttatással az iskolába járók részére, hanem az alanyi jogon járó juttatás, az iskoláztatási támogatás szüneteltetésének a kilátásba helyezésével arra az esetre, ha az iskolai igazolatlan hiányzások száma elérné az 50 órát. Ez az új hatáskör meglehetősen sok feladatot adott a jegyzői gyámhatóságoknak, hiszen a 10 órás hiányzásnál tájékoztatni kellett a szülőket a jogkövetkezményekről, az 50 órásnál el kellett rendelni az iskoláztatási támogatás felfüggesztését, majd később a szüneteltetését, továbbá védelembe vétel iránti eljárást kellett hivatalból indítani, eseti gondnokot rendelni a felfüggesztés következtében felhalmozódó iskoláztatási támogatás felhasználása érdekében, majd szoros határidőn belül felülvizsgálni a szüneteltetés további szükségességét.

Kijelenthető, hogy a helyi szintű államigazgatási rendszer 2013. január 1-jei átalakításával, azaz a járási hivatalok megalakulásával a jegyzői gyámhatóságok ezen igen sok munkával járó és felelősségteljes feladatoktól, mint az iskoláztatási támogatás felfüggesztése, szüneteltetése, és azon túl a családi pótlék természetbeni formában történő nyújtása, az eseti gondnok rendelése a pénzfelhasználásra, a veszélyeztetett gyerekek védelembe vételének elrendelése, illetve a súlyosan veszélyeztetett gyerekek családjukból történő kiemelése, azaz ideiglenes hatályú elhelyezése iránti hatásköröktől úgymond „megszabadultak”. A változások következtében a feladatot végző ügyintézők is átkerültek a járási hivatalokba, érzékeny veszteséget okozva ezzel az önkormányzati hatóságok személyi állományában.

A jegyzői gyámhatóságok azonban nem maradtak feladat nélkül. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság megállapítása változatlan formában megmaradt, ez képezi jelenleg a jegyző gyámhatósági hatáskörben végzett munkájának döntő hányadát.

Olyannyira változatlanok a szabályok, hogy a jogosultság jövedelmi és vagyoni feltételei összegszerűségükben sem változtak 2009. szeptember 1-je óta. Ez a körülmény a kérelmező állampolgárok egy részét kényelmetlenül érinti, hiszen a jövedelemi helyzet kismértékű javulásának következményeképpen néhány ezer, esetleg néhány száz forinttal átlépi a család egy főre jutó jövedelme a 37 050 forintot és máris elesnek a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságtól, így a gyerekek nem étkeznek ingyen, nem kapnak ingyen tankönyvet, vagy éppen lemaradnak a kedvezményes kollégiumi férőhelyről. Így a jövedelmi helyzet kismértékű emelkedése a családi költségvetésben összességében nagymértékű csökkenést okozhat.

Az ügyfelek ezért kreatívan megpróbálják a körülményeiket úgy alakítani a kérelemben, hogy a jogosultság megállapítható legyen. A jegyzőnek leginkább arra kell figyelni, hogy a trükközőket éles szemmel kiszűrje ő maga, vagy a gyámügyi ügyintéző.

Az első „kreatív kérelmezők” azok a 18. életévüket betöltött, nappali tagozaton tanulmányaikat folytató fiatalok voltak, akiknek a felvételi pontokhoz, illetve a kollégiumi férőhelyhez jutáshoz kellett a jogosultság, de a családjukban az egy főre jutó jövedelem meghaladta a jogszabály szerinti maximumot. Ezek a fiatalok ekkor vagy önálló egyszemélyes háztartásban élőként tüntették fel magukat kérelmükben, vagy esetleg a kisnyugdíjas nagyszülőhöz jelentkeztek be, ahol már a jogszabályi maximum jövedelmi szintet nem érte el az egy főre eső bevétel. Az ilyen ügyeskedőket részben kiszűri a 2013. április 1-jétől bevezetett szabály, miszerint nagykorúként csak az a személy lehet rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult, aki 18. életévének betöltését megelőző két hónapban legalább egy napon jogosult volt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre.

Emellett a legtöbb trükközés a „gyermekeit egyedül neveli” körülmény vizsgálata során figyelhető meg. A lebukás a legváltozatosabb módokon történhet meg: a legegyszerűbb úgy kiszűrni az ügyeskedőket, hogy a kérelemben ugyan egyedülállóként nyilatkoznak, azonban nem az egyedülálló szülőknek járó családi pótlékot utalja számukra a Kormányhivatal.

Gyakori eset az is, hogy míg a gyermekeknek járó pénzbeli és természetbeni ellátásoknál az egyedülálló szülő pozíciója a nyerő, addig a szociális ellátásoknál az, ha van a kérelmezőnek élettársa, így ott feltünteti az élettársat, de arra már nem gondol az ügyfél, hogy adott esetben ugyanazon ügyintéző kezéhez kerül mindkét kérelem, aki pedig felfigyel az ellentmondásra.

Előfordul, hogy a gyermeket nevelő szülő nem „vallja be” a különélő szülő által fizetett gyermektartásdíjat, mert azzal már éppen meghaladná a jövedelmi szint a jogszabályi mértéket. Ilyenkor adott esetben a különélő szülő tesz jóindulatú közérdekű bejelentést arról, hogy a gyermekeket nevelő szülő nem megfelelő jövedelmi adatokat szolgáltat a jegyzőnek, és a gyermek jogosulatlan az ellátásra.

A legegyedibb lebukással az az anyuka büszkélkedhet, aki a helyi újság „nap szépe” rovatában büszkén nyilatkozott arról, hogy élettársával együtt csinosítják kis otthonukat. Arra persze nem gondolt, hogy a helyi újságot a helyi gyámügyi ügyintéző is olvassa, akinek azonnal beugrott, hogy ez az anyuka a hivatalhoz benyújtott kérelmében azt állította, hogy egyedül él gyermekével. Az ellentmondásra megnyugtató választ ilyen esetben környezettanulmány adhat.

A jegyzői gyámhatóságok plusz feladatot kaptak a megmaradt hatáskörök mellé, hiszen 2013. szeptember 1-jétől a jegyzőnek határozattal kell megállapítania a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermek hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetének fennállását.

Ez a jogosultság a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre épül rá, gyakorlatilag az esetek többségében egyidejűleg meghozott döntésekben meg tudja állapítani a jegyző a két jogosultságot, ugyanakkor azért a jogosultsági feltételek vizsgálatával és értelmezésével akad bőven munka.

De ugyanolyan sok munka a jogosultság megállapításán túl a statisztika naprakész vezetése. A jegyzőtől annyiszor és annyiféleképpen kérik a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek létszámadatait, hogy ha álmából felkeltenék, akkor is meg tudná mondani fejből hány 2H-s és 3H-s gyermek él a településen.

A jegyző további, klasszikusnak mondható gyámhatósági feladata, hogy elősegítse a település önkormányzatának a gyermekek védelme helyi ellátó rendszere kiépítését és működtetését, a területen lakó gyermekek ellátásának megszervezését. Mindenekelőtt a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások biztosítására kell figyelemmel lenni, amely a gyermekveszélyeztetettség megelőzésében és megszüntetésében elengedhetetlen.

Ehhez a feladathoz szorosan kapcsolódik a települési önkormányzat nem új keletű, de egyre nagyobb súlyú feladata: a gyermekétkeztetés természetbeni ellátásként történő biztosítása.

A jogalkotó 2016. január 1-jétől a gyermekvédelmi törvényben helyezte el a gyermekétkeztetés általános, valamint az intézményi, illetve a nyári gyermekétkeztetésnek, azok ingyenes és kedvezményes formáinak speciális szabályait, amelyek értelmezése okoz némi nehézséget a jegyzőknek, és adott esetben több millió forintos pluszkiadással járhat egy-egy szó, vagy szóösszetétel jelentésének eltérő magyarázata.

Csak egy példa a sok közül: a települési önkormányzat a hátrányos helyzetű gyermek és a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő, halmozottan hátrányos helyzetű gyermek részére ingyenesen biztosítja a déli meleg főétkezést a nyári szünetben legalább 43 munkanapon, legfeljebb a nyári szünet időtartamára eső valamennyi munkanapon. Kérdésként felmerül, hogy ha nagykorú fiatal felnőtteknek is meg van állapítva a hátrányos, vagy éppen a halmozottan hátrányos helyzet, akkor ők is jogosultak a déli meleg étkezésre? Milyen alapon venné el tőlük a jegyző a jogot? Esetleg a gyermekvédelmi törvény gyermek definíciójába nem férnek bele, mert 18. életévüket betöltötték? A rendszeres gyermekvédelmi kedvezménynél, vagy a 2H–3H megállapításnál gyermeknek nevezik a 18 év feletti fiatalt is. Ha tehát mégis úgy veszi a jegyző, hogy jogosult a 18 év feletti a nyári étkezésre, mindjárt szembesül a következő problémával: a törvényi rendelkezés szerint a szülőnek vagy törvényes képviselőnek kell kérnie az ellátást, a nagykorú cselekvőképes személy viszont ügyeiben maga nyilatkozik, a nevében nem nyilatkozhatna a szülő.

Érdekes helyzetben van települési önkormányzat és a jegyző akkor is, amikor a 0–3 év közötti bölcsődei ellátásban nem részesülő gyermekek szünidei étkeztetését kellene megoldania, hiszen a pár hónapos csecsemőknek egyáltalán nem adhatják a nagyobb gyerekeknek megfőzött ebédet, és az 1–2 éves gyermekek esetében is veszélyes lehet a nagyobb gyerekeknek megfőzött, nagy és kemény ételdarabokat tartalmazó ebéd. Megállapítható, hogy a szabályok pontosításra szorulnak.

A települési önkormányzat és a jegyző gyámhatósági/gyermekvédelmi teendőinek felsorolása során a gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatainak ellátásáról május 31-éig elkészítendő átfogó éves értékelésről kívánok még említést tenni. Az éves értékelést a települési önkormányzatnak – a 149/1997-es Kormányrendelet 10. számú mellékletében felsorolt szempontok szerinti elkészítését, majd a képviselő-testület általi megtárgyalását követően – meg kell küldenie a megyei/fővárosi Kormányhivatal Gyámügyi és Igazságügyi Főosztályának, amely az értékelés kézhezvételétől számított harminc napon belül javaslattal élhet a települési önkormányzat felé. Amennyiben javaslattal él a Főosztály, akkor hatvan napon belül érdemben meg kell vizsgálni a javaslatban foglaltakat és a javaslatról kialakított állásfoglalásáról, intézkedéséről az önkormányzatnak tájékoztatnia kell a Gyámügyi és Igazságügyi Főosztályt.

Kijelenthető, hogy a jegyzői gyámhatóságok gyermekvédelmi feladatai – de az állami egyaránt – továbbra is pontos és felelősségteljes munkát várnak el a benne dolgozóktól, akik lelkiismeretesen, sokszor túlórázva teszik a dolgukat, éppen ezért megérdemelnék a nagyobb megbecsülést mind erkölcsi, mind anyagi téren.