Elek Békés megyében, a magyar-román határ mellett, a gyógyfürdőjéről híres Gyula városától 12 km-re, a megyeszékhely Békéscsabától 25 km-re fekvő 5400 lakosú kisváros. Elek 4 nemzetiségű település, amely nemzetiségi hagyományairól nevezetes, fontos történelmi és kulturális örökséggel rendelkezik.

A települést a törökdúlást és a 15 éves háború pusztításait követően Bajorországból érkezett telepesekkel népesítette be báró Harruckern János György 1724-ben.
Elek román lakosai a török birodalom fennhatósága alól menekülő, kezdetben házatlan zsellérek voltak, akiket a feudális terhek súlya késztetett a beköltözésre.
A II. világháborút követően a német lakosság nagy részét kényszermunkára hurcolták, illetve elűzték az országból. Ezzel egyidőben kezdődött meg a hiányzó lakosság pótlása egyrészt a környező községekből és városokból származó lakosokkal, valamint román és az akkori Csehszlovákiából (a Csallóközből) származó szlovák lakosokkal. A százezreket keserűen érintő kiűzetés mementójaként 2001. augusztusában az országban egyedülálló szoborkompozíciót avattak Eleken.
A kialakult nemzetiségi összetételt a város a mai napig megőrizte, a települési önkormányzat mellet 4 kisebbségi önkormányzat (német, román, szlovák, cigány) is megalakult.
A kitelepített emberek és leszármazottaik ma a világ számos pontján élnek és egy részük az 1960-as évektől rendszeresen visszajár szülőfalujába, Elekre. Elsősorban a kitelepített emberekkel való kapcsolattartás érdekében került sor a testvérvárosi kapcsolatok felvételére először 1988-ban, a németországi Gerolzhofen városával. A megállapodás ünnepélyes keretek között került aláírásra. A két város közötti kapcsolat elsősorban a kultúra és az oktatás területén erős, a települések oktatási intézményei évente váltakozva fogadják egymás diákjait és delegációját, még a szorgalmi időszakban. Az eleki Dr. Mester György Általános Iskolában nemzetiségi német nyelvoktatás folyik, melyben segítséget nyújtanak ezek a cserelátogatások. Emellett főleg a sport területén erős az együttműködés. Szintén testvérvárosa Eleknek a németországi Leimen, a kapcsolat itt is inkább a kultúra és a hagyományápolás területén erős.
Romániával, illetve ottani településekkel a rendszerváltás után sikerült szorosabb kapcsolatot kialakítani. Testvérvárosi megállapodás aláírására került sor a következő településekkel: Graniceri (Ottlaka) 1997-ben, Faget (Facsád) 2005-ben és Sebis (Borossebes) 2005-ben. Az együttműködési megállapodások tartalma széles körű, tartalmazza a kulturális örökség megtartását, az oktatás, a gazdaság, a turizmus, a környezetvédelem és a vallás kérdéskörét.
Ugyan megállapodás aláírására még nem került sor, de egyre intenzívebb a kapcsolat a németországi Laudenbach, Alerheim és a szlovákiai Velke Kapusany (Nagykapos) településekkel. Örvendetes, hogy az együttműködés nemcsak önkormányzati szinten működik, hanem az egyes intézmények között külön is. Az eleki Radványi György Középiskola tartalmas kapcsolatot alakított ki a Nagykaposon és Borossebesen található középiskolával.
Mindezek mellett 2006. évben Elek Város Önkormányzata pályázatot nyújtott be Graniceri Önkormányzatával a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program felhívására „Határtalanul- A kultúra összekapcsol” megnevezéssel.
A testvérvárosi kapcsolatok jegyében szerveztük meg először 1990-ben az Elekiek I. Világtalálkozóját, mely azóta hagyománnyá vált és eleinte 4, később 2 évente további találkozók követték.
A testvérkapcsolatok fogalma alatt nemcsak a megállapodásban rögzítetteket kell érteni, hanem a településeken létező gondok, problémák megoldásának segítését is. A testvértelepülések elősegítik egymás hírnevének nemzetközi szinten való propagálását.
A testvér-települési kapcsolatok a polgárok kezdeményezésére épülnek és csak azért bizonyultak életképesnek, és hoztak eredményt, mert az önkormányzatok képviselő-testületei mellett a lakosság, a civil szervezetek a vállalkozások is aktívan részt vesznek annak alakításában, fenntartásában, sőt magukénak is érzik ezeket a kapcsolatokat.
Figyelembe véve, hogy Eleken románok németek, szlovákok is élnek a testvérvárosi kapcsolatok, a közös programok hozzájárulnak az identitástudat, a kultúra , a hagyományok, és a nyelv, összefoglalva a kisebbségi lét megőrzéséhez és megerősítéséhez.