A többcélú kistérségi társulások Tolna megyében 2006/3

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Közigazgatási hivatal / Kormányhivatal

A többcélú kistérségi társulások Tolna megyében 2006/3

VIII. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):
Dr. Baksa Csaba főosztályvezető



A Kormány közigazgatás korszerűsítési programjában foglaltakkal összhangban az elmúlt ciklusban kiteljesedett a kistérségi rendszer.

 

A 2003. év elején megkezdett kutatói tevékenység, az IDEA program megalapozó munkája nyomán a kistérségek a gyakorlatban is valóssá váltak, és jelentős szerepet töltenek be az önkormányzati közszolgáltatások ésszerű biztosításában, a területfejlesztési feladatok kistérségi szintű ellátásában.
Tolna megye öt kistérségében 2004 nyarán a többcélú kistérségi társulások az alábbiak szerint jöttek létre 100 %-os lefedettséggel:
– Völgységi Többcélú Kistérségi Társulás (Bonyhád)
21 település részvételével
– Dombóvár és környéke Többcélú Kistérségi Társulás
16 település részvételével
– Paksi Többcélú Kistérségi Társulás
14 település részvételével
– Szekszárd és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás
26 település részvételével
– Tamási és Simontornya Városkörnyéki Önkormányzatok Többcélú Kistérségi Társulása
31 település részvételével
Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a megalakult kistérségek mind a településszámokat, mind a fejlettségbeli különbségeket figyelembe véve rendkívül összetett képet mutatnak.
A társulások létrehozásának gördülékenységét, illetve nehézségét alapvetően meghatározta, hogy milyen együttműködési kapcsolatok működtek korábban a kistérséget alkotó települések között. Ebből a szempontból a dombóvári kistérség járt élen, amelyben 1996 óta a város és környékéhez tartozó települések részvételével aktívan működött az önkormányzati területfejlesztési társulás, amely felvállalt néhány közszolgáltatást is (pl. pedagógiai szakszolgálat, összevont háziorvosi ügyelet). Nehezebb volt a társulás előkészítése a nagyszámú és aprófalvas szerkezetű településeket magába foglaló kistérségekben.
A többcélú kistérségi társulások létrehozását ugyancsak nehezítette a jogi szabályozás késedelme, illetve a körülötte zajló vita, melynek következtében tapasztalható volt a települések elbizonytalanodása. Nehezen ítélték meg, hogy létrejönnek-e alkotmányosan a társulások, vállalható-e az újszerű feladatellátás, a finanszírozás hosszabb távon biztosított-e. A jogi előkészítés tekintetében általános volt az a vélemény, hogy mind a társulási megállapodások elfogadása, mind az ösztönző pályázat, illetve a normatív támogatás igénylésének elkészítése rendkívül szűk határidőkkel, erőltetett menetben zajlott.
A társulások által felvállalt feladatoknál a közoktatási feladatok kerültek a viták kereszttüzébe. A polgármesterek egy része a kistelepülések elnéptelenedésétől tartott, illetve ha egyet is értettek az intézmények közös fenntartásával, azzal már nem, hogy az ezzel kapcsolatos döntéseket a saját képviselő-testületeiknek kellett meghozni. Véleményük szerint ez a központi jogalkotás feladata lett volna.
A közösen ellátandó feladatok kiválasztásánál alapvető szempont volt, hogy a társulás a kistérség teljes területére vonatkozóan legyen képes biztosítani a közszolgáltatásokat (közoktatás, szociális alapellátás, gyermekjóléti alapszolgáltatás, egészségügyi alapellátás, belső ellenőrzés, stb.)
A társulások létrejöttére, a közös feladatellátásra rendkívül ösztönzően hatott és óriási meggyőző erőt jelentettek a települések számára megcsillantott pénzügyi támogatási lehetőségek. Néhányan mégis kételkedtek abban, hogy az ösztönző támogatás iránti pályázaton elnyerhető egyszeri pénzösszeg és abból a településre jutó hányad arányban áll-e a saját intézmény esetleges „elvesztésével”. Azonban a társulás melletti érvek erősebbek voltak, a települések vezetőinek többsége belátta, hogy a közszolgáltatások a kistérségben hatékonyabban működtethetők, a közös feladatellátás nagy fejlesztési lehetőségeket rejt magában. Többségi vélemény szerint a társulások által ellátandó feladatok hosszabb távra történő meghatározása, a normatív finanszírozás kiszámíthatósága egyértelműen a kistérségi rendszer stabilitását szolgálja.
A 2004. év nyarán sorra megalakultak Tolna megye öt kistérségében a többcélú kistérségi társulások, eleinte egy kivétellel 100 %-os lefedettséggel, majd később a távolmaradó két település is csatlakozott a Völgységi Többcélú Társuláshoz. A megalakulás elősegítése érdekében a Törvényességi Ellenőrzési Főosztály megállapodás mintát készített.
A társulások szervezeti felépítését illetően az elnök mellett mindenütt 2-3 fő elnökhelyettest választottak, a megyei jogú város székhelyű társulásnál elnökség is működik. A feladatmegosztás pozitív példájaként emelhető ki az elnökség tagjai közötti „felelősi rendszer” kialakítása (Közigazgatási felelős, Jogi felelős, Kommunikációs felelős, Gazdasági felelős, Területfejlesztési felelős).
A működés körében – egy kivétellel – az egy tag egy szavazat elvet követik. A nagyobb települések, városok ezt a kistelepülések felé tanúsított önmérsékletnek, gesztusnak tekintik. A Tamási székhelyű kistérség – amelyben 31 település, köztük két város található – lakosságszám alapján súlyozott szavazati rendszert állapított meg.
Annak ellenére, hogy a megalakuláskor konszenzussal fogadták el ezt a rendszert, mára a kistelepülések sérelmesnek tartják. A nagyobb települések viszont azzal érvelnek, hogy amíg a fenntartási, működési költségekhez lakosságszám arányában járulnak hozzá, addig a szavazati rendszer változtatásához nem járulnak hozzá.
A többcélú társulások megalakulását követően – tapasztalataink szerint – a munkaszervezet kérdése kritikus pont volt. Ugyan rekordsebességgel, 100 %-os lefedettséggel alakultak a társulások, azonban a napi működést biztosító előkészítő, végrehajtó szakapparátusra már nem volt kellő energia és nem utolsó sorban pénzügyi fedezet. Azon kistérségekben ahol a polgármesteri hivatalban tartották a munkaszervezetet, az volt az indok, hogy egyfelől ez a leggazdaságosabb megoldás, másfelől nem látták tisztán, hogy miként alakul a központi finanszírozás.
Másutt úgy vélték, hogy eleve nem szerencsés a kistérség településeit a városi polgármesteri hivatalból koordinálni, ennél rugalmasabb, közvetlenebb kapcsolatot kialakítani tudó, önálló munkaszervezetre van szükség.
Abban nagyjából egységes vélemény alakult ki, hogy a munkaszervezetben nélkülözhetetlen a humán területekkel foglalkozó munkatárs (közoktatás, szociális, egészségügyi ellátások), valamint a pénzügyi – költségvetési ügyekkel foglalkozó szakember. Mivel a társulások vállalták a területfejlesztési feladatokat is, komoly igény merült fel az e téren jártas szakemberekre. Megítélésünk szerint szükséges a testületi működésben, jegyzőkönyv készítésben gyakorlattal rendelkező alkalmazott foglalkoztatása is annak érdekében, hogy a képviselő-testületi ülésekhez hasonló színvonalú dokumentáció készüljön.
A munkaszervezeteket illetően mára letisztult a kép, a paksi kistérségben a városi polgármesteri hivatalon belül kistérségi osztály működik, a többi kistérségben önálló költségvetési szervként működnek.
A többcélú társulások – a megállapodásban foglalt 3 hónapos határidőn belül – megalkották szervezeti és működési szabályzataikat. A pénzügyi és a további (pl. oktatási) bizottságok működésének szabályait ügyrendbe foglalták. A munkaszervezeti feladatokról ugyancsak ügyrendek készültek, illetve további szabályzatok is fokozatosan megszülettek (pl. Pénz- és Értékkezelési Szabályzat, Bizonylati Szabályzat, Számlarend, Selejtezési szabályzat, Közbeszerzési szabályzat, stb).
A költségvetési gazdálkodás tekintetében a társulások a következő bevételekkel számoltak: tagok befizetései, közös vagyon működtetéséből származó bevételek, a közszolgáltatási feladatok normatív támogatása, pályázati pénzeszközök.
A költségvetési tervezést nehezítette a 2004. évi CVII. törvény költségvetésre vonatkozó rendelkezéseinek 2004. év végi módosítása. Ezt tetézte, hogy a költségvetési törvényben biztosított normatíva igényléséről szóló 5/2005. (I. 19.) Korm. rendelet rendkívül szűk határidőt állapított meg az igénylések elkészítésére, benyújtására. A munkaszervezetek számára komoly kihívás és megmérettetés volt a települési adathalmaz ellenőrzése, a jogszabályok értelmezése, a mutatószámok meghatározása. E munkához nélkülözhetetlen volt a Belügyminisztérium Önkormányzati Gazdasági Főosztálya, valamint a Magyar Államkincstár szakembereinek segítsége.
A kistérségi rendszer kialakítása szempontjából bölcs döntésként értékelhető, hogy a jogalkotó lehetővé tette a területfejlesztési feladatok ellátását is, kizárva ezzel a felesleges párhuzamosságot. Tolna megyében valamennyi többcélú kistérségi társulás vállalta a területfejlesztési feladatokat, így kistérségi fejlesztési tanács megalakítására nem volt szükség. Ezzel párhuzamosan megindult a korábbi – azonos tagsági kört felölelő – önkormányzati területfejlesztési társulások megszüntetése.
A többcélú kistérségi társulásoknak komoly fejtörést okozott a területfejlesztési ügyek tárgyalásának szabályozása. Segítségként a területfejlesztési törvényből adódó eltérő szabályokat csokorba gyűjtöttük, szabályozási mintát dolgozunk ki. Ennek nyomán a területfejlesztési ügyek tárgyalásánál alkalmazandó eltérő szabályokat a társulási megállapodás, SZMSZ külön fejezetébe foglalták.
A kistérségek kiegyensúlyozott kapcsolatot építettek ki a megyei, illetve a regionális területfejlesztési tanácsokkal. Három kistérségi elnök a megyei tanács tagja, egy kistérségi elnök a regionális tanács tagja egyben az Innovációs Bizottság elnöke, illetve a Miniszter megbízottjaként részt vesz a megyei területfejlesztési tanács munkájában is.
A partnerségre épülő, többszereplős, területfejlesztési feladatellátásba a törvényi előírásoknak megfelelően bekapcsolódtak a civil szervezetek is. A 2004. év végén közzétett felhívásunkra összesen 34 civil szervezet jelentkezett be. A lefolytatott hiánypótlási eljárásokat követően megállapítható, hogy a megyei területfejlesztési tanács munkájában 5, a kistérségi szintű területfejlesztési feladatellátásban 22 civil szervezet vesz részt.
A többcélú kistérségi társulások létrehozásakor kétségkívül neuralgikus pont az alapfokú oktatási intézmények kérdése volt. Az előkészítő munka során számos települési vezetővel kellett „csatát vívni” és meggyőzni arról, hogy nem a kistelepülések elsorvasztásáról szól a kistérségi együttműködés. Úgy tűnik azonban, hogy az ösztönző és a normatív támogatási rendszer egyre nagyobb meggyőző erőnek bizonyult, ráirányította a figyelmet a közös feladatellátásban rejlő sokszínű előnyökre (költséghatékonyság, magasabb színvonalú szolgáltatás elérése a kistelepülések lakosai által, esélyegyenlőség növekedése).
A települések egy része eleinte a közös működtetést akként értelmezte, hogy a székhelytelepülés kiegészíti a normatíva és a tényleges működési költségek közötti különbséget. Az évek során kialakított tárgyalásos egyeztetési módok jól segítették a települések közötti problémák megoldását. A többcélú társulások szervezésénél nagy segítséget jelentettek a települések között kialakult korrekt viszonyok, a konszenzus keresések, a személyes kapcsolatok.
A kistérségi szerepkörök egyeztetése, előkészítése idején több törekvést tapasztaltunk a kisvárosok részéről az önálló központtá válás érdekében (Simontornya, Bátaszék). Hivataluk közreműködésének is köszönhetően, egyeztetéseket követően valamennyi kistérségen belül rendeződtek ezek a problémák, mely híven példázza a települések közötti toleranciát és felelősségvállalást. Ennek eredményeként „társközponti”, „mikrotérség-központi” szerepkörben fontos funkciót töltenek be ezek a települések.
A többcélú kistérségi társulások megszervezésekor különös hangsúlyt kapott a fokozatosság elvének érvényesítése. Az autonómiájukat féltő önkormányzati vezetők ellenállását, bizalmatlanságát fokozatos és folyamatos meggyőzéssel lehetett leépíteni, főként a legérzékenyebb, pl. a közoktatási intézményeket érintő területeken.
A társulások megalakulását követően a folyamatos szakmai, hatékonysági, minőségi elemzések, valamint a normatív finanszírozás kilátásba helyezése élénkítette, lendületbe hozta az együttműködést. Természetesen mindehhez szükség volt a székhely települések jegyzőinek és munkatársainak állhatatos, kitartó szervező, meggyőző tevékenységére.
A kistérségek nagyra értékelték, hogy a Belügyminisztérium és az érintett tárcák munkatársai önzetlen és hathatós szakmai, módszertani segítséget biztosítottak. A magunk részéről hangsúlyozni kívánjuk a MTRFH szakmai támogatását is, különösen a területfejlesztési feladatok kistérségi ellátásának jogi feltételei értelmezésénél nyújtottak sok segítséget.
Az előkészítő szervező munkák során hivatalunk is törekedett hathatós támogatást biztosítani. A kistérségek úgy vélik, hogy a folyamatos egyeztetések, személyes konzultációk a jegyzőkkel, a pályázatíró munkacsoporttal majd a munkaszervezet tagjaival záloga volt a sikeres, gyors és zökkenőmentes megalakulásnak.
A kistérségek, a többcélú kistérségi társulások 100 %-os lefedettségű megalakításának sikere nem vitatható el Tolna megye jegyzőitől, különösen a kistérségi székhely települési jegyzőktől, akik óriási szervező, irányító, meggyőző és végrehajtó jellegű munkát végeztek. Tették mindezt a mindennapi leterheltségük mellett, a nyári időszakban, nem kímélve magukat és saját apparátusuk tagjait sem. Köszönet érte!

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu