Az uniós jog és a nemzeti jog a helyi adóztatásban 2006/3

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Közigazgatási hivatal / Kormányhivatal

Az uniós jog és a nemzeti jog a helyi adóztatásban 2006/3

VIII. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):
Tóth Emese dr.



Az uniós csatlakozás után Magyarország egy teljesen új jogi környezet kellős közepén találta magát.

 


Magyarországon a csatlakozás óta az érvényes jog két részre vált. Az egyik része a hazai jog, amelyet a jogalkotás szabályai szerint az arra feljogosított szervek hoznak létre. A másik része az egész közösségi jog; a primer jog, azaz az alapító szerződések, a szekunder jog, amelyet a közösségi szervek alkotnak meg, valamint a közösségi vívmányok az ún. aquis communautaire teljes anyaga. 2004. május 1-je óta a közösségi jog már magyar részvétellel is alakul.
A közösségi és a magyar jog viszonyában a legfontosabb kérdés, hogy a magánszemélyek és a vállalkozások hivatkozhatnak-e a közösségi jog rendelkezéseire a nemzeti bíróságok előtt, illetve, hogy a közösségi és a magyar jog kollíziója esetén melyik jogrend élvez elsőbbséget. E kérdésekre adott közösségi válaszok az adóharmonizáció szempontjából kiemelkedő szerepet játszanak.
Az elsőként felvetett kérdésre az Európai Bíróság (EB) először a Van Gend en Loos ügyben adott választ. Döntésének indokolásában kifejtette, hogy a Római Szerződésnek (RSZ) nem csupán az a célja, hogy az érdekelt államok között hozzon létre viszonyokat, hanem a kormányok mellett a népekre is hivatkozik, meghatározott jogok és kötelezettségek a tagállamok mellett az állampolgárokra is kiterjednek. A fenti ügyben az EB a primer jogforrások közé tartozó alapszerződések közvetlen hatályát állapította meg, de a másodlagos jogforrások, vagyis a rendeletek, irányelvek, határozatok esetében is jelentős az EB ítélkezési gyakorlata.
A közösségi jog elsődlegességének a kérdését az EB először a Costa v. Enel ügyben vizsgálta. Ebben a döntésében a bíróság kimondta, hogy a nemzeti jog alkalmazása nem akadályozhatja a közösségi jog alkalmazását, mert ebben az esetben veszélybe kerülne a RSZ 10. cikkében meghatározott célok megvalósulása. A közösségi jog elsődlegességének érvényesítése alapvetően a tagállami jogrendszereken múlik.
Az adózást érintően az elsődlegesség kérdése leginkább a pozitív, a jogszabályokon alapuló harmonizáció szempontjából jelentős. Kifejezetten a helyi adókat érintő uniós előírás nincs. Az egyes tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy milyen adónemek működtetését bízzák az önkormányzatokra, illetve milyen korlátokat állítanak számukra. Elvárás csak az, hogy az adórendszerben lennie kell olyan adónemeknek, melyek mértékét az önkormányzat állapítja meg.
A helyi adózás magyarországi rendszere teljes mértékben megfelelt az európai normáknak, alapvető átalakítására így nem volt szükség. A magyar helyi adótörvény rendkívül nagy mozgás-szabadsággal ruházza fel az önkormányzatokat, azáltal, hogy rájuk bízza a jelentős bevételt eredményező adónemek működtetésről való döntést is.
A helyi adókat illetően ugyanakkor olyan jogharmonizációs kötelezettségek merültek fel, amelyeket a Verseny fejezet szabályozási körébe tartozó káros adóverseny kiküszöbölése érdekében kellett teljesíteni.
A hatósági ügycsoportokon belül a közösségi jog és a hazai jog viszonyának kérdése legaktuálisabban a helyi adóigazgatáson belül jelenik meg, mégpedig azon vonatkozásban, hogy a helyi iparűzési adó összeegyeztethető-e a közösségi joggal.
Általában elmondható, hogy azokon a területeken, amelyek esetében a tagállamok a döntéseket az Európai Közösségekre ruházták, a közösségi jog elsőbbsége érvényesül, a tagországok számára fenntartott területeken, mint a helyi adóztatás viszont a hazai jog érvényesül. Elméletileg ennek a felosztásnak világosnak és kollízió mentesnek kellene lennie. Problémát azonban, mint jelen esetben is a jogi normákkal kapcsolatos esetleges értelmezési különbség jelenthet.
Azon adóalanyok álláspontja szerint, akik jogorvoslati eljárásokat kezdeményeztek a helyi iparűzési adóelőleget megállapító közigazgatási határozatokkal szemben, a helyi iparűzési adó fenntartása ellentétes az Európai Unió Tanácsa hatodik, a Tagállamok forgalmi adókra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK irányelv 33. cikke 1. bekezdésével, amely szerint a tagállamok csak egy forgalmi adót működtethetnek egy időben, így szerintük Magyarország esetében csak az általános forgalmi adó engedélyezett. Ez alapján tehát az adóalanynak a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozását követően nem lehet helyi iparűzési adó kötelezettsége.
Az adóalanyok a helyi iparűzési adóelőleget megállapító jogerős határozatok bírósági felülvizsgálata iránt nyújtottak be keresetlevelet, amelyek alapján országszerte mintegy 550 bírósági eljárás indult meg. A kereseti kérelmükben a RSZ. 234. cikke alapján előzetes döntéshozatali eljárás indítását is kezdeményezték.
Az EB felé az előzetes döntéshozatali eljárás indítása során a kérdéseket a közösségi jog értelmezésével kapcsolatosan kell megfogalmazni. Az EB a közösségi jog értelmezését adja meg, amely alapján megállapítható, hogy a tagállam helyesen vagy hibásan értelmezte-e, vagy vezette-e be az irányelvet.
A bírósági eljárásokban alperesi pozícióban álló adóhatóságok álláspontja szerint a helyi iparűzési adó nem minősül forgalmi adónak, így nem ütközik az irányelvbe, továbbá a csatlakozást megelőzően a helyi iparűzési adóra vonatkozó szabályozás vizsgálata a teljes adórendszer átvilágításakor megtörtént, és azt összeegyeztethetőnek találták a közösségi joggal.
Tekintettel arra, hogy az eljárások még folyamatban vannak, így a helyi iparűzési adó közösségi joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos válaszra még várnunk kell.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu