Az önkormányzati kezelésben lévő adók és az illetékek állnak annak az országos tanácskozásnak a középpontjában, amelyet évente Székesfehérváron rendez a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal.

A rendszerint december elején tartandó konferenciára az ország minden részéből eljönnek a közigazgatási hivatalokban dolgozó adó- és illetékügyekkel foglalkozó köztisztviselők, továbbá a megyei (fővárosi) illetékhivatalok vezetői. Így volt ez 2005-ben is, amikor is az adóügyi jogszabályok aktuális változásait vitattuk meg.
A konferencia előadói között volt dr. Bujdosó Sándor a BM helyettes államtitkára, a Pénzügyminisztériumból pedig dr. Hadi László és dr. Kónya László főosztályvezetők, Kanyó Lóránd főosztályvezető-helyettes, valamint Zele Sándorné dr. osztályvezető.
A konferencia lehetőséget adott ezúttal is arra, hogy a résztvevők előadásokat hallgassanak meg a Pénzügyminisztérium e témákkal foglalkozó legjobb szakembereitől a helyi adókról, és az adózás rendjéről szóló törvények változásairól. Ez utóbbi törvény ebben az évben is számos alkalommal módosult, és a változások megismerése az önkormányzati, az illetékhivatali és a közigazgatási hivatali adóügyi köztisztviselők számára egyaránt fontos.
A konferencia résztvevői érdeklődésének középpontjában ezúttal mégis egy új adónem, a luxusadó, és egy régebbi, a helyi iparűzési adó állt.
A helyi iparűzési adó
A helyi iparűzési adó körüli bonyodalmak 2005 nyarán kezdődtek, amikor a nagy tőkeerővel rendelkező gazdasági társaságok (vállalkozók) fellebbezésekkel támadták a terhükre fizetési kötelezettséget megállapító, az önkormányzati adóhatóságok által kiadott fizetési meghagyásokat. E jogorvoslati kérelmeket országszerte közel egy időben nyújtották be, megkérdőjelezve azokban az iparűzési adó létjogosultságát.
Az igen terjedelmes fellebbezések jelentős része azonos érveket hozott fel, mondhatnánk: egy kaptafára készült. Ezek lényege abban foglalható össze, hogy az iparűzési adó léte ellentétes az Európai Unió 6. számú Irányelvével, amely szerint az uniós országokban – így Magyarországon is – csak egy forgalmi típusú adó működtethető. Márpedig Magyarországon már 1988 óta létezik az általános forgalmi adó (ÁFA), így az iparűzési adó működtetése – legalábbis 2004. május 1., azaz Magyarországnak az Európai Unióba történt belépése óta – nem egyeztethető össze az uniós szabályokkal, így az adóelőleg kivetése törvénytelen.
Az önkormányzatok és a közigazgatási hivatalok jelzései nyomán gyorsan reagált a Pénzügyminisztérium, és útmutatásokkal segítette az első és a másodfokú adóhatóságok munkáját, az egységes joggyakorlat kialakítását.
A Pénzügyminisztérium álláspontjának ismeretében a másodfokú adóhatósági feladatokat ellátó közigazgatási hivatalok elutasították a fellebbezéseket és helybenhagyták az önkormányzatok által az iparűzési adó tárgyában kiadott szabályszerű fizetési meghagyásokat.
Ilyen előzmények után a székesfehérvári konferencián számoltak be a résztvevők arról, hogy a saját megyéjükben hány gazdasági társaság fordult a bírósághoz a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérve, s milyen bírósági döntések születtek eddig.
Elhangzott, hogy a december első hetében lezárult perekben a közigazgatási hatóságok szempontjából kedvező döntések születtek: a bíróságok törvényesnek találták a hatóságok döntéseit. A bíróságok kiemelték: a közigazgatási hatóságok az 1990. évi C. törvénynek megfelelően jártak el. Rámutattak arra is, hogy az Európai Uniós Irányelveknek nincs közvetlen hatályuk.
Végül a kereseteket elutasító döntések indokai között szerepelt, hogy a vállalkozók iparűzési adóval való adóztatása a vállalkozók által bevallott adatokon alapul. Másképpen: az önkormányzatok olyan bevétel után adóztatták a vállalkozókat, mint amilyent ők maguk ténylegesen elértek és bevallottak. Amennyiben mégis tévedtek volna a bevallásukban, úgy jogukban állt volna az összeget utóbb önellenőrzés keretében csökkenteni. Ezzel a lehetőséggel azonban – nem véletlenül – nem éltek a vállalkozók.
Mindezen indokok az adóztatás törvényes voltát támasztják alá, s egyúttal bíztatóak – a közigazgatási hatóságok szempontjából – az elkövetkezendő bírósági eljárások kimenetelét illetően.
A luxusadó
A luxusadóról szóló törvényi szabályok ismertetése kapcsán a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője, dr. Kónya László hangsúlyozta, hogy e törvény megalkotásának célja az arányos közteherviseléshez való közelítés. Nyilvánvalóvá tette ugyanakkor az előadó, hogy a luxusadó bevezetésétől az önkormányzatok nem várhatnak jelentős bevételt.
A luxusadó nem előzmény nélküli a magyar adójogban: lényegét nézve erősen emlékeztet a néhány évtizeddel ezelőtti házértékadóra, a szabályait nézve pedig a jelenlegi helyi adók közül az építményadóra.
A luxusadót azon lakóházak, illetve üdülők után kell fizetni a jövő évtől kezdve, amelyek számított értéke eléri a száz millió forintot.
Az adó tárgya csak olyan ingatlan lehet, amely magánszemély tulajdonában van, vagy ha nem, úgy magánszemélynek vagyoni értékű joga (például haszonélvezeti joga) van az ingatlanon.
Az előzőekből is következően a luxusadó fizetésére csak magánszemély kötelezhető, az adó mértéke pedig az ingatlan számított értékének fél százaléka.
A törvény felhatalmazza az önkormányzatokat arra, hogy a luxusadó alkalmazásáról helyi rendeletet alkossanak. A „felhatalmazás” azonban ebben az esetben kötelezettséget jelent az önkormányzatok számára.
Első ízben 2006. március 31-éig kell megalkotniuk a luxusadó helyi szabályairól szóló rendeleteket. Ez következik abból is, hogy az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott luxusadó központi adó, tehát nem minősül helyi adónak.
Az egész napos konferencia résztvevői az előadásokat követő konzultáció keretében feltehették az önkormányzati adókkal, valamint az illetékekkel kapcsolatos kérdéseiket, amelyeket a Pénzügyminisztérium szakemberei válaszoltak meg.