A saját ügy problémája a Ket.-ben 2006/5

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Közigazgatási hivatal / Kormányhivatal

A saját ügy problémája a Ket.-ben 2006/5

VIII. évfolyam, 5. lapszám
Szerző(k):
Dr. Szabó Katalin főosztályvezető Hatósági Főosztály



A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 2. § (1) bekezdése mondatának második része foglalkozik a részrehajlás nélküli ügyintézés általános alapelvének követelményével. A törvénynek ez a garanciális eleme – összehasonlítva más jogági területek eljárási alapelveivel – önmagában nem hordoz különösebb sajátossági jegyeket, mint ahogy első ránézésre az ehhez kapcsolódó konkrét eljárási szabályok sem.

 


Figyelmesebben megvizsgálva ugyanakkor a kizárás szabályait láthatjuk, hogy a Ket.-nek a – különböző közigazgatási eljárási szabályok egy eljárási keretbe ötvözésének – sajátosságai itt még élesebben kidomborodnak. Ennek okát az államigazgatási és az önkormányzati szerv (nem szervezés, vezetés elméleti) különbözőségében kereshetjük.
A Ket. az ügyintéző, illetve az adott ügyben kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezető tekintetében az objektív és szubjektív kizárási okokat egy csokorba szedve a 42. § (1)-(3) bekezdéseiben határozza meg. A Ket. 43. §-a pedig már a kizárási folyamat eljárási rendjét szabályozza. A 43. § (7) bekezdése ellenben visszanyúl a kizárási okok meghatározásához magával a szervezettel, mint egésszel szemben.
A törvény citált rendelkezése értelmében a hatóság saját ügyének elintézésében hatóságként nem vehet részt. A saját ügy jogintézményének értelmezéséhez a jogalkotó pedig visszautal az ügyfél fogalmát meghatározó 15. § (1) bekezdésre.
Általában a hatósági jogkörrel rendelkező közigazgatási szervek esetében ez a rendelkezés egyértelmű és nem vet fel további értelmezési kérdéseket. Más a helyzet azonban a jegyző és az önkormányzat viszonyában. Az elmúlt 16 év közigazgatási dilemmája a jegyző jannus arcúsága. A jegyző az önkormányzat által kinevezett, az önkormányzat hivatalát vezető személy, aki feladatai ellátása, hatáskörei gyakorlása során voltképp államigazgatási hatósági jogkört gyakorol.
Nyilvánvaló, hogy a jegyző, mint önkormányzati alkalmazott az önkormányzatot érintő hatósági ügyekben alapvetően elfogult. Kérdés ez az elfogultság objektív vagy szubjektív? Mely esetekben áll be a hatósági saját ügy?
A kérdés fontossága nyilvánvaló, hiszen objektív kizárási ok esetén a törvény erejénél fogva ki kell kerüljön a hatósági ügy az eljáró jegyző illetékességéből. Ennek elmaradása esetén semmisségi ok áll fenn, ami a Ket. 121. § (4) bekezdésére utalva hosszú időre jogbizonytalanságot eredményez.
A jogszabály értelmezéséből fakadó bizonytalanságot számos elsőfokú hatóság egymással szöges ellentétben álló megoldásokkal oldja fel, de a dilemmát csak erősíti az a tény, hogy e vonatkozásban még a közigazgatási hivatalok sem alakítottak ki egységes gyakorlatot. Az észrevételeinket ezért csak gondolatébresztőnek, „vitaindítónak” szánjuk.
A korábban hatályos államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 19. § (6) bekezdése kimondta, hogy a közigazgatási szerv a saját ügyének elintézésében nem járhat el. A Ket. normaszövegének értelmezését segíti az új eljárási törvény kommentárja, e szerint a hatósági és az ügyféli jogállás ütközése akkor fordul elő, amikor a hatóság kifejezetten tulajdonosi jogállásából eredően kezdeményez olyan hatósági eljárást, amelyben – kizárás hiányában – neki lenne hatásköre az érdemi döntés meghozatalára. A magyarázat emellett kiemeli, hogy pusztán a tulajdonosi jogállás önmagában nem alapozza meg a kizárást.
A saját ügy leginkább az építésügyek kapcsán fordul elő a gyakorlatban: az önkormányzatok vagy saját törzsvagyonukba tartozó ingatlannal összefüggően, vagy önkormányzati forrásból kívánnak engedélyköteles építési munkával járó beruházást megvalósítani. A saját ügyre vonatkozó rendelkezés szűkös, nyelvtani értelmezése alapján látszólag – az említett példánál maradva – nem kellene feltétlen az önkormányzat jegyzőjének kizárási kérelmet benyújtania, hiszen az önkormányzat nem minősül hatóságnak. A fent említett okokból fakadóan a jegyző nem tekinthető elfogulatlannak, így az esetek többségében nem meri megkockáztatni az ügyben való eljárást, a kisebb ellenállás felé haladva kéri az ügyből való kizárását.
Amennyiben a fenti jogviszony – mármint a jegyző és az önkormányzat között – kizárólag csak szubjektív kizárási okot vet fel – ami jelenleg országos gyakorlat –, abban az esetben elég heterogén megoldásoknak lehetünk szemlélői. Nem könnyű ugyanis a gyakorlatban meghúzni azt a határt, amely mentén a jegyzői elfogultság megkülönböztethető a problémás ügyektől való menekülés esetétől.
Álláspontunk szerint, a fentiek ellenére a saját ügyre történő hivatkozás csak igen szűk körben lehet hivatkozási alap, kifejezetten akkor, ha a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnak kellene saját ügyében eljárnia. Ekkor a szerv vezetőjének nincs mérlegelési jogköre: e körülményre, mint abszolút okra hivatkozva kell kérnie más eljáró szerv kijelölését.
A felvetett kérdésre válaszként tehát nem lehet akár az egyik, akár a másik elméleti felfogás mellett pálcát törni, hiszen a jelenlegi szabályozás tükrében mind a két elképzelés szélsőséges problémákat generál. Megoldást talán itt is csak az „arany középút” jelenthet, ami azonban még a jogalkotó tarsolyában lapul.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu