Az 1999. évi LXIX. évi szabálysértésekről szóló törvényben a végrehajtás során alkalmazott közérdekű munka nem büntetés, hanem az elkövető megjutalmazása azért, hogy szabálysértést követett el és nem fizeti meg a kiszabott a pénzbírságot.

Lassan egy évtizede hatályban van az 1999. évi LXIX. törvény, amely szabályozza a szabálysértés esetén kiszabott pénzbírság végrehajtását. A törvény 111. § (4) bekezdése kimondja, hogy „A pénzbírságot - az elkövető beleegyezése esetén - közérdekű munkára kell átváltoztatni, ha az adók módjára történő behajtás nem vezetett eredményre”.
Az elkövetők nagy részének nincs munkaviszonyból, nyugellátásból vagy más rendszeresen kapott végrehajtás alá vonható látható jövedelme, ezért a közvetlen letiltásra nincs mód.
Az adók módjára behajtást általában az olyan településeken nem alkalmazzák, ahol ismerik egymást az emberek, mert a jegyző nem teszi ki a köztisztviselőt atrocitásnak. A foglalás és az árverés nagyon időigényes munka. Sajnos nincs is a polgármesteri hivataloknak kapacitásuk erre a feladatra. Továbbá a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény meghatározza a végrehajtás alól mentes vagyontárgyakat és sajnos ezen felül, nincs is lefoglalható értékük.
Elérkeztünk a közérdekű munkához, melyet jelenleg csak az önkormányzatok intézményeinél és gazdálkodó szervezeteinél lehet végezni.
Ki dönti el, hogy az adott településen van-e ilyen munkalehetőség, a képviselő-testület, a polgármester vagy a jegyző? Ez a kérdés azért fontos, mert ha az elkövető balesetet szenved, ki ellen fognak a keresetet benyújtani a bíróságon. Ki fog esetleg egyösszegű kártérítést vagy járadékot fizetni az elkövetőnek, ha a bíróság megítéli, mert a munkát adó jogszabályi kötelezettségének nem tett eleget, vagy azt megszegte.
Több jegyzővel is beszélgettem erről a problémáról, volt közöttük olyan, aki arra panaszkodott, hogy a képviselő-testület döntött arról, hogy a településen legyen közérdekű munka. Tudok olyan helyről is ahol a polgármester döntött a közérdekű munka lehetőségéről. A intézmények és gazdálkodó szervezetek vezetői nem örülnek az ilyen munkavégzésnek, de a munkáltatójuk döntéseit kötelesek végrehajtani. Vezető beosztásuk a döntéshozóktól függ, ez által nem fogják állásukat kockáztatni. Ez igaz ránk, jegyzőkre is.
Az okok között szerepel az, hogy csak pár napot dolgozik ezért nem éri meg vele foglakozni továbbá ezek az emberek rontják a munkamorált is. Ha az elkövető balesetet szenved, felelősségre vonhatók a vezetők. Volt olyan jegyző, aki elmondta, hogy náluk ezek a személyek személygépkocsival jöttek letölteni a munkát. Úgy látszik, üzemanyagra és az autó fenntartására van pénz, csak a pénzbírságot nem tudja a „szegény” miből megfizetni. Természetesen a gépkocsi nem vonható végrehajtás alá, mert vagy egy pénzintézeté még vagy nem az elkövető tulajdona.
Ha valaki úgy dönt, aki általában nem a jegyző, hogy van az adott településen közérdekű munka végrehajtására lehetőség, akkor napi hat órát köteles dolgozni az elkövető. A fenti szakasz (6) bekezdése felhívja a jegyző figyelmét, hogy elkövető egészségi állapotának és munkára való alkalmasságának figyelembe vételével kell kijelölni a munkahelyet. Ez azt jelenti, hogy egészségügyi vizsgálatra kell küldeni, mert a jegyzőt még nem kötelezték orvosi diploma megszerzésére. (Ami késik, nem múlik.) A vizsgálat díját természetesen, nem az elkövetőnek kell állnia, hanem a munkát adónak. Továbbá munkavédelmi oktatásban is részesíteni kell és mivel általában ezt vállalkozók végzik, így itt is fizetni kell. Ha két összeget összeadjuk, akkor körülbelül húszezer forinttal jutalmaztuk az elkövetőt.
A törvény 17. § (4) bekezdése kimondja, hogy „Egynapi közérdekű munkának ötezer forint pénzbírság felel meg”. Ez havi szinten nyolcórás munkaidővel és huszonkét munkanappal számolva 146.667 forintos nettó munkabérnek felel meg. Egy középiskolát végzett kezdő okmányirodai köztisztviselő minimálbérért dolgozik, igaz, Ő nem követett el semmit, csak munkahelye van, és dolgozni akar. A köztisztviselői bértábla szerint pótlék nélkül középiskolai végzettséggel ennyit nem lehet haza vinni. Felsőfokú végzettséggel lehet ennyiért dolgozni, de ehhez legalább vezető-főtanácsosnak kell lennie a köztisztviselőnek. Sajnos mi, köztisztviselők nem végzünk olyan fontos és munkát, mint az elkövetők. Ráadásul egy köztisztviselőnek élete végéig tanulnia kell, mert a jogszabályok változnak.
Akik eddig megfordultak az irodámban, azoknak maximum 8 általános iskolai végzettségük volt. Ilyen személyeket csak utcák, terek és parkok takarítására lehet alkalmazni.
Kinek és miért éri meg napi 5000 Ft-ért, plusz az orvosi vizsgálatért és munkavédelmi oktatás költségeiért az elkövetőt alkalmazni egy pár –maximum harminc- napra?