Balassagyarmat város jegyzôjeként a megyénkben lévô városi jegyzôk közül egyedül én látok el a korábbi városrészben, Patvarc községben 1992. november 15-e óta körjegyzôi feladatokat. Az Ötv. 1990-tôl lehetôvé teszi, hogy nagyközségi, városi jegyzô lásson el körjegyzôi feladatokat.

A törvényalkotó arra alapozott, hogy a város megerôsítés nélkül is képes vállalni az ilyen esetekben rá háruló többletterhelést. De a jegyzôre nem gondolt senki.
a) A ma is hatályos Ötv. szerint a képviselô-testület hivatalát gyűjtôfogalomként használja, és külön nevesíti: a polgármesteri hivatalt, a körjegyzôséget; a társult képviselôtestület hivatalát.
A képviselô-testület hivatala címszó alatt az Ötv. 38. §. (3) bekezdése az alábbi rendelkezést tartalmazza: „Ha a körjegyzôség székhelye nagyközség vagy város, a körjegyzôi feladatokat a nagyközségi, városi jegyzô látja el a polgármesteri hivatal bevonásával”. A törvényhozó ez utóbbi esetben csupán annyit mondott ki, hogy ki látja el a körjegyzôi feladatokat, de nem ad választ arra a kérdésre, hogy a városi polgármesteri hivatal létrehozása mellett elegendônek bizonyul-e a két önkormányzat képviselô-testületének megállapodása – ami a jelenlegi gyakorlatot is tükrözi –, vagy „üres körjegyzôséget” kellett volna létrehozni annak az önkormányzatnak, ahol körjegyzôi feladatokat kell ellátni.
Az Alkotmány 44/B. §. (1) bekezdésébôl viszont arra lehet következtetni, hogy valamennyi képviselô-testületnek önkormányzati hivatalt vagy körjegyzôséget kellett volna alakítania.
Ha külön-külön vizsgáljuk a felsorolt „hivatali típusokat”, a polgármesteri hivatal az önálló települési önkormányzat hivatalaként ismert. A körjegyzôségrôl már a szakirodalom is úgy fogalmaz, hogy komplex közigazgatási társulás. A társult képviselô-testület hivatalát, ha valamennyi hivatali teendô ellátására hozzák létre a képviselô-testületek, gyakorlatilag körjegyzôség létrehozásában állapodnak meg. Az Alkotmány és az Ötv. Rendelkezése ellentmondásosnak tűnik.
b) Az Áht. – szinkronban az Ötv. szabályaival – a helyi önkormányzat gazdálkodásának végrehajtó szerveként költségvetési szervnek ismeri el a körjegyzôséget és a polgármesteri hivatalt. A gazdálkodás folyamatában azonban nem egységes a szabályozás, mert a joggyakorlat a körjegyzôséget kezdettôl fogja nem önkormányzati hivatalnak, hanem a képviselô-testület intézményének tekintette. A hivatali jogállása ma sem azonos, nem is beszélve az ún. törzskönyvi nyilvántartások anomáliájáról. A körjegyzô, a jegyzô és a körjegyzôi feladatokat is ellátó jegyzô jogosítványai sem azonosak. Amíg a körjegyzônek a körjegyzôség költségvetésére kötelezettségvállalási jogot biztosít, addig a többi jegyzônek a polgármesteri hivatal vonatkozásában is „csak” ellenjegyzési jogot ad.
A körjegyzôségi támogatások rendszere az évek során nagy változásokon ment keresztül, de még ma sem tekinthetô tökéletesnek. A normatív állami támogatás a körjegyzôségek működését az alaptámogatáson felül községi körjegyzôségeknél lakosságszámtól függôen, de legfeljebb három községig, míg a városi „székhelyű” körjegyzôséget a második és minden további, de legfeljebb nyolc községig preferálja ösztönzô hozzájárulással.
Felülvizsgálatra szorul a körjegyzôségi támogatási rendszer, mert véleményem szerint több kistelepülés összefogását kellene ösztönözni.
c) A jegyzôk kinevezésével kapcsolatos szabályozás sem egységes. Az Ötv. különbséget tesz a körjegyzô és körjegyzôi feladatokat ellátó jegyzô kinevezésénél is.
Ha a képviselô-testületek körjegyzôséget alakítanak, akkor a körjegyzôt a képviselô-testületek együttes ülésén nevezik ki. Ezzel szemben, ha a körjegyzôség székhelye a város, már nem alkalmazható az elôbbi szabály, mert a körjegyzôi feladatok ellátását az Ötv. a törvény erejénél fogva a városi jegyzôre ruházza, a városi jegyzôt pedig „csak egy”, a városi képviselô-testület nevezi ki.
Országos tapasztalat, hogy a kinevezô képviselô-testület a jegyzô megtartása érdekében személyi illetményt állapított meg, és ez különösen igaz a városoknál.
A Ktv. módosításával 1998. január 1-tôl a körjegyzôi vezetôi pótlék bevezetése – a jószándék ellenére is – olyan helyzetet teremtett, hogy a törvény szerint járó illetménynél és vezetôi pótléknál a korábban megállapított személyi illetmény magasabb volt, ami mindent „elnyelt”.
Az Ötv. és a Ktv. szabályait alkalmazva eltérô az értelmezés, hogy a jegyzô kinevezését követôen ki jogosult alapilletményének + 40%-on belüli megállapítására, mivel a Ktv.-ben foglalt ezen jogosítvány a polgármestert – mint az Ötv. szerinti egyéb munkáltatói jog gyakorlóját – nem illeti meg.

Összefoglalva megállapítható, hogy konkrétabb jogi szabályozásra van szükség a körjegyzôi feladatokat ellátó jegyzô jogállásáról. A körjegyzôségi támogatások rendszerének és a körjegyzôi vezetôi pótlékok megállapításának összhangját meg kell teremteni.
Az a véleményem, hogy a községeknél bizonyos településszámon felül, míg a városoknál még egy településre vonatkozóan is működésgátló lehet az apparátus és különösen a jegyzônek, mint körjegyzôi feladatokat is ellátó jegyzônek a leterheltsége. Különösen helytálló lehet ez a megállapítás 1998 óta, az ún. körzetközponti feladatok „leosztásával”.
Megfogalmazódik bennem a kérdés, meddig terhelhetô a városi jegyzô, ha még körjegyzôi feladatokat is ellát?
Itt szeretném idézni egy falusi nótárius papírra vetett sorait: „ Aki nem érez magában ösztönt arra, hogy a jegyzôi hivatalnak szentelve magát teljes erôvel, kitartással és önfeláldozással működjék a közösség javára, az ne válassza hivatásul a jegyzôi pályát.”
Talán ez a megoldás? De aki már ezt a hivatást választotta?!

Ui.: Ezt a cikket vitaindítónak szántam, és várom azon kollégák hozzászólását e lap hasábjain – esetleg gyakorlati tapasztalatokkal is –, akik városi jegyzôként körjegyzôi feladatokat látnak el.

Tatár-Kis Sándorné dr.

1950-ben született.
1971-tôl dolgozik a közigazgatásban különbözô beosztásokban.
1972 óta Balassagyarmat város jegyzôje, és körjegyzôi feladatokat lát el Patvarc Községben.
Férjezett, két gyermeke közül az egyik bíró, a másik fôiskolai hallgató.