A jegyző szervezi...

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Jegyző státusza

A jegyző szervezi…

II. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):
Tóth Zoltán




Az önkormányzati törvény szerint a jegyzőnek feladata és hatásköre van. A hatáskör azt jelenti: a jegyző dönt, engedélyez vagy megtilt, hozzájárul vagy elutasít. Az ügyfél, a polgármester, a képviselő megérti ezeket a fogalmakat. Ha részükre kedvező a döntés, akkor dicsérik a jegyzőt; ha kedvezőtlen, akkor szidják a jegyzőt; mind a két esetben magatartásuk logikus és elfogadható, bár a jegyző is tudja, a „nem”-nek senki nem örül (ezt tudja mindenki a szerelemből).

Teljesen más a helyzet a jegyzői feladatnál. A „feladat”-ot az önkormányzati törvény nem határozza meg. Azonban mindenki tudja, hogy a jegyzőnek ilyenkor meg kell oldania valamit: készítse elő, vizsgálja meg, tegyen jelentést, hívjon össze értekezletet, készítsen kimutatást, adjon tájékoztatást, végezzen helyszíni szemlét, hívja fel telefonon, készítsen előterjesztést, tegyen javaslatot, véleményezze a főhatóság részére stb. (a fiatalabbak előbb abbahagyhatják, mert a fantáziájuk szegényesebb a gyakorlatnál). A feladatot nehezebb elvégezni, mint a hatáskört ellátni. Míg a hatáskör gyakorlásának eredményét „csak” a II. fokú hatóság és a bíróság vizsgálhatja felül, addig a feladat ellátása végeláthatatlan láncolatú is lehet, és érdekektől függő az eredmény megítélése. A jegyző feladata a választás szervezése is. 

 

Tíz éve történt
 

„A szavazatok ereje döntsön, ne polgárháború!” A magam részéről így tudom összegezni az 1988-89-re kialakult politikai és gazdasági válság megoldására hivatott „nemzeti kerekasztal” üzenetét, majd az 1990 tavaszán megtartott első szabad parlamenti választások eredményét. Budapesten, a Közép-európai Egyetemen, 2000. május 10-én történeti kiállítás nyílt az első szabad parlamenti választásról. Kiknek készült a kiállítás? A kiállítás megnyitóján jelenlévők zöme személyesen is érintett a rendszerváltásban és az első szabad parlamenti választásban. Ennek ellenére a kiállítást elsősorban a fiataloknak ajánlom, akik 2002-ben lesznek „első választók”, akik ma még nem alanyai a politikai akarat szabad kinyilvánításának. E kiállítás hozzájárul ahhoz, hogy elkötelezzük őket a demokrácia eszméje mellett, és ráébredjenek arra, hogy szavazatuknak súlya van. 1990 óta minden alkalommal új kormány alakult, működik a politikai váltógazdálkodás. A tíz évvel ezelőtti események dokumentumai bekerültek már a múzeumokba, levéltárokba és néha kiállításokon láthatók. Tíz év távlatából, a feladat törvényes és szakszerű elvégzése után, nézzük meg az országgyűlési választások szervezésének értékelését. Az első szabad parlamenti választások után az Országgyűlésnek döntő többségében új tagjai lettek, ezért „érthető”, hogy nem kívánták megköszönni a politikailag rendszerváltónak ítélt, a hazai és külföldi politikai és szakmai közvélemény által törvényesnek és tisztességesnek nyilvánított választások előkészítőinek és lebonyolítóinak a tevékenységét. Az 1990. évi önkormányzati választás előtt a BM egyik új államtitkára azt mondta, hogy ezért a szervezési feladatért az lesz a régi vb-titkár jutalma, hogy a polgármester megtartja jegyzőnek. Az új/régi államtitkár nem kívánta a többletteljesítményt anyagilag elismertetni, és igaza lett, mert nem volt érdemes: az új polgármesterek azonnal kirúgták azokat a köztisztviselőket, akik éjjel-nappal dolgoztak a választás tisztességes lebonyolításán. A köztisztviselők nem is hálára vágynak, csupán az elvégzett munka erkölcsi és anyagi elismerésére. Pozitívan változott a választási szervezési munka megbecsülése, változott az értékelés az 1994-ben és 1998-ban megtartott országgyűlési választások után. A parlament hivatalos határozatban köszönte meg a köztisztviselők és társadalmi munkások tevékenységét, továbbá az elvégzett munkáért előre megállapított és nyilvánosan kihirdetett díjazás járt. Majd egy váratlan fordulat az 1998. évi önkormányzati választások előtt: a köztisztviselőknek a többletteljesítményekért nem jár sem erkölcsi, sem anyagi elismerés, sőt – a szavazatszámláló bizottsági tagok kivételével – a választási bizottságok társadalmi munkásai sem kapnak semmit. A hivatalos álláspont szerint a választási feladat elvégzéséért nem díjazás, hanem jutalom jár azoknak, akik kiemelkedően dolgoztak. A jutalom adható annak, akit arra érdemesnek nyilvánítanak. A választási feladat – köztudottan – többletteljesítményt igényel a köztisztviselőktől és a társadalmi munkásoktól: a feladat zömét munkaidőn kívül kell elvégezni; rendkívüli precizitást igényel, mert minden technikai hiba a politikai elfogultság azonnali vádját vonja maga után; pszichikailag rendkívül nyomasztó a hatalomért versengők túlfűtött politikai légkörében kiegyensúlyozottnak lenni (vagy legalább annak mutatkozni.). A köztisztviselői kar gerincét érő nyomás a jutalom, ehelyett a többletteljesítményért előre nyilvánosan kihirdetett díjazás jár. Az egyik költségvetési vitában, amelyben a választás állami költségeinek mértékéről volt szó, a pénzügyminiszter azt mondta: a választás olyan mint az árvíz, ezért a tartalékból kell finanszírozni(!) és nem előre tervezni. Ezt a szemléletet kellene meghaladni, mert a választás nem rombol, hanem épít, nem kárt okoz, hanem politikai nyereséget hoz mindenkinek: a demokráciát!

 

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu