Nézőpont kérdése, hogy tíz év hosszú vagy rövid idő. A „jegyzőújság” régi számait böngészve (amelyek hű „korképei”az elmúlt évtizednek!) jutottam arra a megállapításra, hogy ennyi idő egy folyóirat életében is jelentős időszak, amit alátámasztanak a lapban megjelent és általam szubjektíven kiragadott „történések”. (Schutzbach Ferenc áttekintésének első része lapunk 2009/6. számában jelent meg.)

A 2005-ös év baranyai számmal indult, amelyből nagyon nehéz röviden csemegézni. Szabó Lajosnak három írása is megjelent: egyiket, mint a törvényelőkészítő bizottság volt tagja írta a hatályba lépett Ket. kapcsán, a másik kettőt a Közigazgatási Kar elnökeként, a szervezet tizenöt, illetve a Közszöv soros elnökeként annak első évéről. Forgács István JOSZ elnök is tájékoztatást adott a szervezet éves tevékenységéről egy írás erejéig.
Az új Ket. a következő számokban is helyet „követel” magának: Tóth Zoltán a szolgáltató állam törvényi jellemzőiről írt, míg Kilényi Géza a kodifikációs bizottság elnökeként kommentálja a törvényt. Az elektronikus ügyfélkaput ismerteti Szittner Károly, az Elektronikus Kormányzati Központ kabinetfőnöke, míg Dudás Ferenc, az újság egyik legtermékenyebb háziszerzője „a jó közigazgatás eszményéről” vizionál a Ket. aktuális feladatai kapcsán, most éppen BM közigazgatási államtitkárként. (Érdekesség: a 2005. évi II. számtól már a Magyar Közigazgatási Kar „nem adja a nevét” a laphoz!)
Röviden bemutatásra kerül Forgács Imre a fővárosi, Dombóvári Ottó, a Pest megyei közigazgatási hivatal új vezetői, valamint Szép Tibor, aki már hat éve Pest megyei főjegyző.
Az őszi számban Vincze Ferenc hajdúszoboszlói jegyző „agyal” – egyébként teljesen ésszerűen – arról, hogy az okmányiroda ügyintézésekhez miért nem lehet (a választási rendszerekhez hasonlóan) országos szoftvereket fejleszteni, ami nagyban segítené az ügyintéző munkáját, az ügyfelek gyors, kulturált és szakszerű kiszolgálását. Tényleg, miért nem?
Az év utolsó lapszámában Forgács István leköszönő elnök tájékoztat a JOSZ öt éves tevékenységről, illetve felsorolásra kerülnek a szervezet újonnan megválasztott tisztségviselői, élükön Mészáros Miklós, új elnökkel.
Érdekes írást jegyez Orell Zsolt, a bírósági végrehajtói kamara elnökségi tagja „a bírósági végrehajtás a közigazgatási végrehajtásban” témájában, míg Bende Ildikó, a bács-kiskun megyei közigazgatási hivatal tanácsosa a földhivatali adatszolgáltatás díjkötelezettségéről ír a közigazgatási hatósági eljárás kapcsán. Itt olvashatjuk Völgyesi László, nyugdíjba vonuló bajai jegyző intelmeit az „eredményes jegyzői karrierhez”, valamint a „jegyző módra” főzött  bajai halászlé receptjét.

A közigazgatási reform megtorpanása jól érzékelhető a „jegyzőújsában” e témában megjelent írások mennyiségéből és minőségéből is. A 2006-os választások előtti számban „szembesít” Bárdos László simontornyai jegyző „a parlament önkormányzati rendszerrel szembeni tartozásaival” a jogalkotás terén, míg a következő számban Egervári Éva, a jász-nagykun megyei közigazgatási hivatal hatósági főosztályvezetője pedig a Ket. alkalmazásának legproblémásabb kérdéseit veti fel az első gyakorlati tapasztalatok alapján. Az utóbbi témában fejti ki a véleményét Balázs István BM főcsoportfőnök és munkatársa is. Bemutatja az újság Kiss Irén és Pölös Géza kerületi jegyzőket, akik egyedül rendelkeztek címzetes főjegyzői címmel a fővárosban. Az országgyűlési választások utáni harmadik szám mottója talán ez lehetne: „hogyan tovább közigazgatás?” (Ha az olvasó úgy érzi, hogy erre azóta sem kapott választ, akkor nem az érzékei csalták meg.) Több érdekes, problémafelvető írás mellett egy rövid „nekrológ” is megjelent a megszűnt (illetve átalakult) Belügyminisztérium „emlékére”, amelyik 1848-tól 2006-ig létezett.
A 2006. évi negyedik szám sokatmondó címmel – „Emberséges elbocsátás a közszférában” – indul, amely arról ad hírt, hogy a kormány megállapodott(?!) a szakszervezetekkel, hogy „hogyan fogják a lehető legemberségesebben végrehajtani a létszámcsökkentést a közszférában”. Több írás jelenik meg az októberi önkormányzati választásokkal kapcsolatban, a „legpikirtebb” minden bizonnyal a zsámbéki jegyzőkolléga, Motrocza Gyula „Jegyzővalcer” című cikke, ami a választások után várható személycserékről szól. (A szerzőt nem csalta meg a megérzése, mert e sorok írásakor már nem ő volt a zsámbéki jegyző!)
Korábban már szót ejtettem a közigazgatási reform „megtorpanásáról”, amit jól jeleznek az újságban megjelent cikkek, pl. a 2006. évi 3. számban már csak egyetlen írás jelent meg ebben a rovatban, azt is az ismét főszerkesztővé avanzsált Tóth Zoltán jegyzi: „Mi lesz a második nemzeti konszenzus alapja?” címmel.
Az év utolsó lapszámában jelent meg Vincze Ferenc hajdúszoboszlói jegyző vitaindítója a „jegyzőreformról”, amit – és a kollégák erre történt reagálásait! – akkor is tanulságos „visszaolvasni”, ha tudjuk, hogy hamvába holt szakmai elképzeléseket is tartalmaz. Ugyanezen szám Portré-rovata Tóth László Zalaegerszeg nyugalmazott vb-titkárát és jegyzőjét mutatja be.

A 2007-es első lapszámban az ÖTM illetékes főosztályának munkatársa ad hírt arról, hogy január 1. napjával létrejöttek a regionális közigazgatási hivatalok. „Törvényességi ellenőrzési és hatósági feladatokat a megyei kirendeltségek is ellátnak, így a lakossági ügyek intézése változatlanul az ügyfelekhez közeli szinten, a törvényességi ellenőrzési munka pedig az önkormányzatokhoz közeli szinten történik” – tartalmazza a közlemény. A következő számban – ugyancsak az ÖTM publikálásában – jelenik meg egy tájékozató a kistérségi lehatárolás megváltoztatásának a rendjéről és ütemezéséről, valamint az illetékes hivatalvezető-helyettes írása a Nyugat-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal kialakításáról. (Ilyen írás – más hivatalok kapcsán – szinte minden ez évi számban megjelenik!)
A 2007. május-júniusi lapszám – talán nem véletlenül – sokat foglalkozik a jegyzők státuszával. Az ÖTM felmérést jelentet meg a jegyzők személyében 1990 és 2006 között bekövetkezett változásról, illetve Fábián András pécsi egyetemi tanársegéd „futtat eszmét” a jegyzők szerepének átalakulásáról. Számomra legérdekesebb mégis a harmadik (J.K. aláírással jegyzett írás), aminek a címe sokat elárul a tartalmáról: „A győztes mindent visz?” A következő, megjelenésében is megújult, nógrádi lapszámban Tasi Borbála pásztói jegyző írja le a véleményét a tervezett hatáskör-telepítésekről „A városi jegyző és a rakott szekér” címmel, amelyben visszautal a 2000-ben ugyanezen címmel megjelent írására.
Az év utolsó lapszámában (a már csak megszokásból) reformnak nevezett történések kapcsán Ferenczi István bács-kiskun megyei főjegyző teszi fel a kérdést, hogy „miért nem tetszenek szeretni a megyéket?”

A 2008-as év első száma – egyenlőre kommentár nélkül – közli az Alkotmánybíróság azon határozatát amelyben a közigazgatási hivatalok regionális átszervezésének jogszabályi alapját megsemmisítette. Ugyancsak közli a JOSZ állásfoglalását a jegyzői államigazgatási feladat- és hatáskörök ÖTM által előkészített felülvizsgálata kapcsán. Fehér József szakszervezeti főtitkár az alapos kétségeit vetette papírra a Ktv. tervezett módosításáról. Ugyanez a téma folytatódott a következő számban, csak konkrétan a jegyzői próbaidőre kihegyezve, amelyről Mészáros Miklós JOSZ-elnök diplomatikusan csak annyit mondott, hogy „értelmezhetetlen”.
A 2008. május-júniusi számban Tóth Zoltán, az Európai Választási Szakértők Egyesülete főtitkáraként egy régóta akut problémáról, a pártok és a választási kampányok finanszírozásáról értekezik. Miután az Alkotmánybíróság (AB) által a közigazgatási hivatalokról történő kormányzati intézkedés – 2008. június 30-i – határideje vészesen közeledett, szerkesztőségi cikk teszi szóvá azt a tényt, hogy a közvélemény semmit sem tud az e téren (esetleg) tervezett intézkedésekről. Mezőfi Ágnes tabi jegyző egy örökzöld témát: a városi jegyzők hatásköreinek állandó (és eszköztelen) növekedését teszi szóvá. Egy személyi változás: az új JOSZ-elnök, Bálint József június 30-tól a szerkesztőbizottság elnöke.
Érdekes „egybeesés” jelenik meg a nyári számban, előbb – rendhagyó módon – egy telki önkormányzati képviselő (!) – Réthy Imre – önkormányzati reformjavaslatát („3200 önkormányzat helyett maximum 200-at”) olvashatjuk, majd hosszú idő után „megszólalt” az ÖM is Bekényi József főosztályvezető személyében, aki az önkormányzati rendszer „hivatalos” továbbfejlesztésének téziseit vetette papírra. (Vajon miért nem tudom komolyan venni az egyébként ismerős elképzelések megvalósulását?) Ugyancsak reagált Bujdosó Sándor önkormányzati szakállamtitkár a közigazgatási hivatalok kapcsán az előző számban szóvá tett „kormányzati hallgatásra”. Az erősen „izzadtságszagú” magyarázkodást nem minősítve, tényként rögzíthető, hogy a kormány az utolsó pillanatban (július 1-én!) „újraalkotta” a korábban az AB által már kifogásolt szervezetalakításról szóló rendeletét, amelynek alkotmányossági sorsa nagy biztonsággal már akkor megjósolható volt. Erről a témáról ír a következő lapszámban Szekeres Antal debreceni jegyző, akinek egy mondatát érdemes lenne megszívlelniük az illetékeseknek: „…ha már a politika szinte minden lehetőséget kimerített, akkor az ésszerűség jegyében kell cselekedni”! Persze ebben az igen gazdag Pest-megyei számban sok „okos” írás is található még, amelyekről sajnos, terjedelmi okokból nem tudok szót ejteni.
Az év utolsó számában Gyenesei István ÖM minisztert interjúvolta meg Tóth Zoltán főszerkesztő, de az aktuális kérdésekre elég „színtelen-szagtalan” válaszok születtek, továbbá bejött a papírforma: az Alkotmánybíróság – december 31-i hatállyal – „csont nélkül” megsemmisítette a „közighivatalos” kormányrendeletet, amely határozat rendelkező része olvasható is a lap hasábjain.

A 2009-es év első, budapesti számában Forgács Imre fővárosi hivatalvezető a regionális közigazgatási hivatalok jogutódjaként létrejött államigazgatási hivatalokról ír, nem megkerülve a törvényességi ellenőrzés „szünetelésének” problémáját sem. Megjelenik a gazdasági válság is, Kéki Zoltán kaposvári jegyző „Szembe a bajjal” címmel ír a témáról.
A következő, tolna megyei számban éppen ezen írás elkövetője tekint vissza a 2006-os kormányváltás óta történt (pontosabban nem történt!) közigazgatási változásokra, elszomorító konklúzióval. Ugyancsak az elvetélt reformokról ír Bárdos László simontornyai jegyző is, míg Kőfalvi Aranka pénzügyi osztályvezető a megyei önkormányzatok bevételét képező, de az APEH „beszedési hatáskörébe” került illetékbevételek kapcsán ragadott tollat.
A tavaszi-nyár eleji számban – érthetően – több írás foglalkozik az EP választások körüli témákkal, illetve egy jegyző (Váliné Antal Mária) és egy államigazgatási hivatali osztályvezető (Fazekasné Veszprémy Anna) kolléganőt is „megihletett” az önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének hiánya.
A nyári, negyedik lapszámban az új kormány új önkormányzati minisztere, Varga Zoltán válaszol a főszerkesztőnek a régi témákban feltett kérdéseire oly módon, hogy még a kötelező optimizmus sem igazán „sütött át” a válaszokon.
A 2009. évi utolsó szám talán még ott van mindenki asztalán, ezért feleslegesnek tartanám annak ismertetését.

Végezetül, a történet szereplőjeként azt kívánom az újságnak és a készítőinek, hogy a második tíz év se legyen rosszabb, mint az első.