Az Állami Számvevőszék fontosnak tartja, hogy időről-időre áttekintse egy-egy közfeladat helyi önkormányzati körben történt megvalósulását.

A zöldterületnek jelentős szerepe van a települések, kiemelten a városok környezetének alakításában. Előnyösen befolyásolja az ökológiai viszonyokat, kedvezően módosítja a helyi klímát, a hő- és vízháztartást, a levegő szennyezettségének alakulását, a zaj terjedését, javítja a település lakóinak fiziológiai közérzetét és a település esztétikai megjelenését. Ezért az Állami Számvevőszék 2009. évi ellenőrzési programja kiemelt figyelmet fordított e közszolgáltatásra.
A legfontosabb környezetvédelmi célokat, és az eléréséhez szükséges intézkedéseket az Országgyűlés a 2003-2008 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programban (NKP-II) határozta meg. A környezet védelméről szóló törvény pedig helyi környezetvédelmi program készítését írta elő a települési önkormányzatok számára, amelynek tartalmaznia kellett a zöldterület-gazdálkodás településre vonatkozó feladatait.
Az Állami Számvevőszék főbb megállapításai
A helyi közszolgáltatási feladatok közé tartozó zöldterület fenntartásnak és fejlesztésnek nincs önálló törvényi szabályozása. A zöldterület fogalmának meghatározása a jogszabályokban nem azonos. Az önkormányzati törvényben kötelező feladatok ellátását szolgáló forgalomképtelen törzsvagyon körébe sorolt parkok fogalmát sem rögzíti jogszabály. Miniszteri rendelet előírta ugyan a közhasználatú zöldterületek fenntartását az önkormányzatok számára, de a fenntartás szakmai szempontjait, ennek keretében elvégzendő feladatokat nem rögzítette.
A zöldterület fenntartását és fejlesztését, mint önkormányzati feladatot az ellenőrzött önkormányzatok kétharmada szerepeltette az Szervezeti- és Működési Szabályzatban, gazdasági programban, azonban az ennek keretében végrehajtandó feladatokat részletesen nem határozták meg.
A jogi szabályozás hiányosságai következtében az önkormányzatok eltérően értelmezték, szabályozták és teljesítették az önkormányzati zöldterületek fenntartásában, felújításában, fejlesztésében vállalt kötelező feladataikat. Csupán az önkormányzatok 24%-a tekintette a zöldterület-gazdálkodást kötelező feladatnak, azok akik a park területe alatt az önkormányzat összes zöldterületét értették.
A feladatellátást szolgáló, az önkormányzatok ingatlanvagyon kataszterében kimutatott zöldterületi vagyon az ellenőrzött önkormányzatok 70%-ánál felelt meg a jogszabályi előírásoknak, és 62%-ánál egyezett a földhivatal által az önkormányzat nevén nyilvántartott területtel. Az itt kimutatott zöldterületek mennyisége 2004-ről 2008-ra 16%-kal, a gondozott területek mennyisége 22,5%-kal emelkedett.
Az önkormányzatok a tulajdonukban lévő zöldterületi vagyont jellegük szerint közpark, közkert, közjóléti erdő, véderdő, arborétum kategóriába sorolták be. Ezek azonban nem fedik le az önkormányzatok tulajdonában lévő teljes zöldterületet. Jogszabályi előírások híján nem tartalmazzák pl. a közhasználatú zöldterületek közül az útszéli rézsűket, zöldsávokat, árkok és fasorok zöldterületeit, amelyek így nem jelennek meg a zöldterületi ingatlanok között sem. Ezek területe az ellenőrzött önkormányzatoktól bekért adatok alapján 2008-ban elérte a zöldterületek között kimutatott vagyon 67%-át.
Az NKP-II célkitűzései között szerepelt az egy városi lakosra jutó közhasználatú zöldterületek nagyságának 1999/2000. évi 38,7 m2 alapállapotról 45 m2-re való növelése 2008-ra. Azt azonban nem jelölte meg, hogy ebbe a városok mely zöldterületei tartoznak. Ennek hiányában az alapállapotnak tekintett 38,7 m2 nem volt ellenőrizhető és a kitűzött cél teljesítése nem volt mérhető. Az ingatlanvagyon-kataszterben kimutatott adatok alapján - valamennyi város tekintetében - az egy lakosra jutó zöldterület 2008-ban csupán 22,25 m2 volt. Az ellenőrzött városi, fővárosi kerületi önkormányzatok esetében egy lakosra jutó zöldterület mennyisége 2008-ban – az önkormányzatok teljes, állandóan növényzettel fedett területét is figyelembe véve – jelentősen alatta maradt az NKP-II célkitűzésének, hiszen átlagosan csak 28,4 m2 lett, és nagy volt a városok közötti szóródás (0,49-144,06 m2 ).
A zöldterületek fenntartása, fejlesztése keretében elvégzett munkákat az önkormányzatok rendelkezésére álló központi és helyi költségvetési források behatárolták. Ebből adódóan a zöldterület-gazdálkodás egyes területein elvégzett feladatok intenzitása is változó volt.
Az ellenőrzött önkormányzatok 58%-a nem fordított kellő figyelmet a feladatok tervezésére, mert nem határozta meg a zöldterület-gazdálkodással kapcsolatos konkrét feladatait. Nem volt jellemző a zöldterület-gazdálkodási feladatok technológiai-, idő-, alapanyag-, létszám- és gépszükségleti tervvel való alátámasztása sem.
A zöldterületek fenntartására 2005-2008 között az összes működési célú kiadás 1,7%-át fordították. Ebben az időszakban a községi önkormányzatoknál 72 Ft-ról 79 Ft-ra nőtt, a városi, kerületi önkormányzatoknál 162 Ft-ról 155 Ft-ra csökkent az egy négyzetméterre jutó működési kiadás, és 9,6%-kal emelkedett a zöldterületek fenntartására fordított munkaóra. A legtöbb munkaidőt és költségvetési forrást a fűfelületek gondozása vette igénybe (35%). A feladatok ellátásához szinte valamennyi önkormányzat igénybe vette a közfoglalkoztatás valamely formáját, figyelembe véve a zöldterületek gondozásának idényjellegét és az ehhez kapcsolódó támogatást. A fenntartási munkák 66%-át szervezték ily módon.
Hét fenntartási kategóriát vizsgálva az ellenőrzött önkormányzatok összességében hatékonyan végezték a zöldterület-fenntartási feladataikat, mert a fenntartással érintett zöldterületek 23%-os növekedése mellett 2008-ban egységnyi (ezer Ft) fenntartási költségvetési forrásból 9,3%-kal több zöldterületet gondoztak, mint 2005-ben (2005-ben 1,51 hektár, 2008-ban 1,65 hektár).
Az ellenőrzött önkormányzatok harmada valósított meg zöldterület fejlesztést a vizsgált időszakban, amelynek közel 90%-a a zöldterületek minőségének javítására irányult. E felhalmozási kiadás azonban 2008-ra a 2005. évi mérték felére, a 2006. évi szint harmadára esett vissza.
Az önkormányzatok által a zöldterület fenntartására és fejlesztésére fordított költségvetési források és munkaráfordítások hozzájárultak az önkormányzatok gazdasági programjában, településrendezési tervében, környezetvédelmi programjában, éves terveiben kitűzött célok megvalósításához, a zöldterületek állapotának szinten tartásához, javításához, területének növeléséhez, ezáltal az emberi életminőség javításához, a klímaváltozás negatív hatásainak mérsékléséhez.
A vizsgálat tapasztalatai alapján az Állami Számvevőszék javasolta a kormányzati szerveknek a feladatok egyértelmű meghatározása érdekében önálló, a zöldterület-gazdálkodást magába foglaló, az önkormányzat kötelező feladatait is tartalmazó kerettörvény és végrehajtási rendelet előkészítését, az ingatlanvagyon-kataszter felülvizsgálatát és kiterjesztését a most még hiányzó zöldterületekre is, az NKP-II végrehajtásáról készülő országgyűlési jelentésben az egy városi lakosra jutó közhasználatú zöldterület célkitűzés teljesítésének – a kiinduló adatok vizsgálatának alapos elemzése melletti – bemutatását.