A vagyonkezelői jog átadásának kényszere és fogadtatása

A Szigetvári Városi Kórház 680 ággyal megyei beruházásként két ütemben került átadásra. Az előző részt 1980-ban a második ütemet 1988-ban adták át. A rendszerváltáskor az intézményt Szigetvár város Önkormányzata kapta meg a vagyonátadás keretében. Új épületről és 700 dolgozót foglalkoztató „nagyüzem”-ről lévén szó, fel sem merült, hogy a kórházat ne vegye át az önkormányzat. A kórház, mint önkormányzati intézmény 1997-ig, ha nehezen is, de zavartalanul működött. Ekkor kezdtek jelentkezni azok a pénzügyi – gazdálkodási problémák, amelyekkel a kórház még önkormányzati segítséggel sem tudott megbirkózni.

Az egészségügyi intézmények finanszírozása többször változott, de az átalakítások mindig azt eredményezték, (jó magyar szokás szerint!), hogy egyre kevesebb pénz jutott a kórházaknak, amiből képtelenek voltak a működési feltételeket biztosítani. Örökös gond lett a szállítói tartozások kifizetése, napról napra nőtt az adósságállomány, a helyzet egyre kilátástalanabb lett az újabb elvonások, a finanszírozás csökkenése miatt. Az intézmények minden tartalékukat felélték, a fenntartó önkormányzatok (és nem csak Szigetvár!) a saját gondjaik megoldására is képtelenek voltak, nemhogy tíz és százmilliókat költeni az egészségügyi intézményeik fenntartására. (Amelyek egyébként térségi, sőt regionális feladatokat látnak el.)
2005. év végére bizonyossá vált, hogy az önkormányzati biztos sem tudja megoldani a kórház alulfinanszírozottságából eredő gondokat. 2007. év kezdetétől foglalkozott önkormányzatunk a kórház, mint egészségügyi intézmény gazdasági társasággá alakításával, melyet 2007. július 1-jével meg is lépett. Sajnos azt is meg kell állapítani, hogy egy ilyen nagy gazdálkodó egység a Kft.-vé válással kikerült az önkormányzati költségvetésből, nem volt kellő rálátás a gazdálkodásra. A Kft. gazdálkodása lazult, sok feladat ellátását kiszervezték, ami az átláthatóságot tovább rontotta. Rossz szerződésekkel, felelőtlen gazdálkodással, alulfinanszírozottsággal, elvonásokkal ismét válságos gazdasági helyzet alakult ki.
2008. év nyarán kezdett el önkormányzatunk foglalkozni az úgynevezett funkcionális privatizációval, azaz a kórház üzemeltetésének, vagyonkezelésének 25 évre történő kiadásával és a Kft. 100 %-os üzletrészének értékesítésével. Hosszú előkészítés után részletes pályázati felhívást jelentettünk meg. Nagy gondot jelentett, hogy a kórház összes tartozásállománya ismét elérte az 1 milliárd forintot. Határidőben kettő pályázat érkezett be, az egyik a R. Kft., a másik a M.I.Zrt. A pályázatokat az Eseti Minősítő Bizottság, a kórház főorvosi kara és a főnővérek, az EDDSZ helyi szervezete, és az önkormányzat Egészségügyi- és Szociális Bizottsága véleményezte. Az önkormányzat összevont bizottsági üléseken hallgatta meg mindkét pályázót, és a Hivatal által kidolgozott szerződéstervezeteket (üzletrész adás-vételi, vagyonkezelési, szolgáltatási) külön-külön tételesen végig tárgyaltuk.
A képviselőtestület február 12-i ülésén azzal adta át mindkét félnek a szerződéstervezeteket, hogy február 19-ig pontosíthatják és kiegészíthetik ajánlatukat. A pályázók éltek kiegészítő javaslatokkal (elsősorban az ingó vagyon, az ÁFA és pénzügyi kérdésekben) melyek a testület elé lettek terjesztve. Az egyik pályázó a R. Kft a vagyon kezelési jogért korábban tett 100 M ft-os ajánlatát 140 M ft-ra emelte. A képviselőtestület a döntéshozatal előtt újra lehetőséget adott a pályázóknak szóbeli kiegészítésre. 2009. február 19-én a képviselőtestület az összességében jobbnak ítélt pályázatot, a R. Kft ajánlatát hirdette ki nyertesnek. Ezzel a történet azonban nem ért véget.
A vesztes fél a M.I.Zrt. több vonalon támadta a döntést, annak megváltoztatását kérve. A jegyző részére levelet küldtek, ismertetve a törvényességgel kapcsolatos feladatait és haladéktalan intézkedését kérték a jogszerűtlen döntés orvoslására. Miután a képviselőtestület nem volt hajlandó döntését megváltoztatni, 2009. március 10-én helyi népszavazás kezdeményezésével kívánták a döntés visszavonását és a M.I.Zrt. nyertesnek nyilvánítását elérni.

Mivel a népszavazásra feltett kérdés két döntést is igényelt volna
1. Az R. kft-t nyertesnek minősítő határozat visszavonását,
2. a több szervezet által támogatott M.I.Zrt pályázatának nyertesként való kihirdetését,
a helyi népszavazás kezdeményezése céljából benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányáénak hitelesítését megtagadtam a következők miatt:
a. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. Tv. 118§./3/bek. egyértelműen rögzíti, hogy egy aláírásgyűjtő íven egy kérdés szerepelhet.
b. Az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét, melynek a benyújtott aláírás gyűjtő ív nem felelt meg.
c. Ha az első kérdésre nézve az indítványozott népszavazás érvényes és eredményes is lenne, úgy az egész addigi eljárását kellene a képviselőtestületnek semmissé nyilvánítania. Ez esetben csak új pályázat kiírása jöhet szóba, hiszen a határozat visszavonása az egész eddigi eljárás befejezését jelentené.
d. A népszavazási kezdeményezés második kérdése önállóan nem bírálható el, hiszen függvénye az első kérdésről való döntésnek. A képviselőtestület a második pontra azért sem hozhat döntést, mert új pályázat nélkül nem hirdetheti ki nyertesnek a M.I.Zrt.-t.
e. A kérdésfelvetés második része nem felel meg az egyértelműség követelményének sem, hiszen egy feltételtől függő kérdést tartalmaz. Feltételezi, hogy a képviselőtestület a döntését visszavonja, továbbá hogy új pályázatot ír ki, valamint hogy az új pályázat nyertese a M.I. Zrt. lesz.
f. A kezdeményezés a népszavazásnak eleve ügydöntő jelleget prejudikál (nevezetesen, hogy érvényes és eredményes lesz a népszavazás), holott az is előfordulhat, hogy a népszavazás nem lesz érvényes, vagy nem lesz eredményes. Ez esetben a népszavazás csak véleménynyilvánítónak minősülne, amely döntésében nem köti a képviselőtestületet.
Azt hittem világosan rámutattam, hogy milyen okok miatt kellett elutasítanom az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, de nem így történt.
Érthetetlen módon az elutasítást követően – a törvényes határidőn belül - újabb helyi népszavazási aláírásgyűjtő ívet nyújtottak be hitelesítésre szó szerint ugyanazzal a szöveggel, mint előzőleg, de most az előzőekben két mondatban megfogalmazott kezdeményezést egy mondatba szerkesztve. Mivel ugyanúgy két kérdés szerepelt az aláírásgyűjtő íven, a hitelesítést másodszor is megtagadtam.
A kezdeményezők ezután bírósághoz fordultak jogorvoslatért. A bíróság a jegyző – mint a Helyi Választási Iroda vezetője – határozatát helyben hagyta, a kifogást elutasította, rámutatva a jegyző döntésének megalapozottságára, indokainak helytállóságára.
Ennyi probléma megoldása után a szerződések közül kettő aláírásra került, de a 2009. április 1-re tervezett teljes körű átadás újabb - és újabb gondok felmerülése miatt, valamint az R. Kft. taktikázása miatt állandóan csúszott, mígnem 2009 novemberében az önkormányzat megelégelte az újabb igényeket és a menet közben kiderült pénzügyi machinációk miatt a kft. üzletrész értékesítési szerződést nem írta alá, és az R.Kft.-vel nem jött létre a várt funkcionális privatizáció. Ma ismét van az önkormányzatnak egy egészségügyi kft.-je, aminek a sorsa teljesen bizonytalan.
A történet közreadásával kettős célom volt: Rátekintést adni egy hibás feladat-meghatározásból, rossz szabályozásból és jelentős alulfinanszírozásból eredő problémahalmazra, a megoldás reménytelenségére: közreadni azokat az információkat, melyek egy lakossági érzelmeket felkorbácsoló helyi népszavazás kezdeményezésének elutasítását megalapozták.
Tapasztalatainkat igény esetén szívesen átadjuk a hasonló időben járó önkormányzatoknak, jegyzőknek.