A közelmúltban alakult Törökszentmiklóson a Városvédő és Szépítő Egyesület. A szervezet feladatának tekinti a jeles helyi elődök emlékének ápolását is.

Tevékenységük egyik jelentős mozzanata lett Kuncze Imre, a város – XIX. század második felében munkálkodó – egykori főjegyzője síremlékének helyreállítása.
Amikor a helyreállításra vonatkozó tervet megismertem, természetesen felmerült bennem a gondolat, hogy a megvalósításba bevonható a Jegyzők Országos Szövetsége is, mivel Kuncze Imre negyedszázadon át volt az országosan működő Községi és Körjegyzők Egyesületének elnöke.
A felújítás tervezésével együtt elmélyült a neves előd munkásságának kutatása, amelynek eredménye egy emlékkönyv megjelentetése lett. A kutatások során az is kiderült, hogy a síremléket a jegyzői egyesület állíttatta. A kutatási adatok olyan formátumú embert rajzolnak elénk, akiről – úgy gondolom – a Jegyző és Közigazgatás lapjain is megemlékezhetünk.
Kuncze Imre 1834. március 2-án született Törökszentmiklóson. Bár még 15. életévét sem töltötte be, 1849 januárjában, Bem seregében honvédnak állt, és tűzmesterként szolgált a fegyverletételig. A fogságból, mint az osztrák katonai szolgálatra – életkoránál fogva – alkalmatlant elbocsátották. Tanulmányai befejezése után, 1851-ben a helyi járásbíróságon kezdte hivatali pályafutását, majd 1854-ben segédjegyzőként helyezkedett el a törökszentmiklósi előjáróságon. A következő évben már Tiszainoka jegyzője lett, ahol 1860-ig töltötte be e posztot.
A tiszainokai szolgálat után, 1861. január 1-től szülővárosa – amely ekkor mezőváros volt –, Törökszentmiklós főjegyzőjévé választotta a képviselő-testület.
A főjegyzői hivatalról 1869-ben önként lemondott, mivel a Megyei Gazdasági Egylet titkári és pénztárnoki feladatait vállalta (amelyeket 1885-ig, illetve 1887-ig látott el). A főjegyzői állásba – a képviselő-testület kérésére – 1874-ben tért vissza, amit aztán 1904 végéig látott el.
Főjegyzősége alatt a város megszerezte az italmérési bérjogokat, ami folyamatos és jelentős bevételeket biztosított a városi költségvetésnek. A megyében elsőként artézi közkút létesült, a főutak téglajárdát kaptak, (mintegy 34 km-en) sőt a főtér és a városközpont útjait „kikövezték” (kőburkolattal látták el, majdnem 8 km hosszúságban). Az útépítéssel egy időben a közvilágítás is megjelent a településen.
Minden tanyás térségben községi iskola létesült (összesen 4), iparostanonc iskolát alapítottak, gazdasági ismétlőiskolát, polgári fiúiskolát hoztak létre. Már 1880-ben létrehozták a városban az első óvodát, amelyet 1891-ben további két tagóvodával bővített a város vezetése.
Kuncze Imre alapítóként szorgalmazta a megyében első önkéntes tűzoltó egyesület létrehozását, a helyi egyesületi élet egyik legaktívabb szereplője, tucatnyi egylet tagja, alapítója volt.
A helyi gazdaság fejlesztésében is kiemelkedő szerephez jutott. A helyi földműves gazdák földhöz jutását segítette 1880-ban 4500 hold kincstári birtok eladásának megszervezésével. A Tisza szabályozásában és az árvízvédelemben közreműködő ármentesítő egyletnek választmányi tagja, három évig alelnöke, hat évig elnöke volt. Alapítója a helyi takarékpénztárnak és a Gazdák Gőzmalmának (ez utóbbit működtető társaság több mint ezer taggal rendelkezett). Az Ő érdeme a törökszentmiklósi téglagyár megépítése, ami a városi előjáróság tulajdonában állt.
Főjegyzői munkája és városfejlesztő tevékenysége mellett vállalkozott a szakmai közösség képviseletére. A jegyzők országos szervezete 1877. június 3-án alakult meg, ennek Kuncze Imre alelnöke lett. A szervezet 1880-an átalakult, és létrejött a megyei jegyzőegyletek országos szervezete. Az új szervezet neve: a Községi és Körjegyzők Országos Egylete, amely elnökének választotta. Az elnöki teendőket 25 éven át 1905-ben bejelentett visszavonulásáig megszakítás nélkül ellátta.
Az elnöki székfoglalója szerint az egyesület feladatának a jegyzői státus presztízsének, a jegyzők anyagi elismerésének emelését tekintette:
„De mindenesetre egyik első feladata a jegyzők jólétének előmozdítása nemcsak, hanem a községi élet fejlesztése, sőt merem mondani, hogy az első feladat, mert e nélkül még az állam sem egészséges állam, mert ebben gyökerezik az állam boldogsága.
Ennek legfőbb tényezői szerintem a községi jegyzők, s amint a községi élet oda fejlődik, hogy magasabb színvonalon álló egyént kíván élére, kinek talán erélyesebb ítéletre, szélesebb ismeretkörre van szükség, hogy a föladatokat megoldhassa, akkor magától következik az egyének megválasztása, magától következik az, hogy az ügyekre műveltebb egyén fog befolyni. A dolog természetében fekszik, hogy ez esetben a jegyző állásához is nagyobb föladatok fognak fűződni, ha pedig ez megtörténik, a jegyzői hivatal is nagyobb jövedelmezőséget fog követelni. Szóval egyik a másikat fogja eredményezni, szigorú következetességgel…”
Elnöki tevékenységének elismeréseként 1900-ban örökös díszelnökké választották, és a jegyzőárvák javára létrehozott alapítványt neveztek el róla. Elnöki munkásságának végén 1905-ben a negyedszázados jubileumi díszközgyűlésen ezüstkoszorúval tisztelgett az egyesület Kuncze Imre tevékenysége előtt.
Az országos egyesület céljait, eredményeit az egyesületi lap, a Községi Közlöny huszonöt éves évfordulóra megjelent számában leírtak mutatják be: „Mindenki elismerésére érdemes ez az egyesület közérdekű munkásságáért. Más hasonló természetű egyesületek tagjaik anyagi érdekeinek előbbviteléért lépnek sorompóba, a jegyzők pedig évtizedeken át küzdenek önzetlenül általános érdekekért, s a maguk anyagi érdekeit csak úgy másodsorban emlegetik, előbb való neki a rend biztosítása a közigazgatás egész vonalán, és csak azután jut eszükbe saját nyomorúságuk.
A legnagyobb szívóssággal küzdenek a jegyzői állás elnyeréséhez szükséges minősítés emeléséért, sürgetik a törvényhozást bámulatra méltó kitartással hatáskörüknek kiszélesítése miatt, holott más tisztviselők munkakörük kevesbítéséért kérvényeznek, a kormányokhoz, törvényhozáshoz intézett felirataik, előterjesztéseik mindegyike azt igazolja, hogy a magyar jegyzők országos egyesülete nem önző érdekekért alakult, de legfőbb czélja, hogy a közigazgatásnak sok igazsággal, annyiszor ostromolt, elavult rendszere olyannal cseréltessék fel, amely méltóan illeszkedjék be az új Magyarország modern intézményeinek keretébe.
… Fájdalom, nálunk a politika dominál mindent, odáig jutottunk, hogy ma már emberbaráti intézetek megnyitási ünnepélyeit is megzavarja a politika. Örök akadálya közigazgatási életünk egészséges fejlődésének, hogy azt a politikai pártok saját kicsinyes érdekeik vontató szekere elé fogják, s inkább engedik elsorvadni az egész közigazgatást, mindsem kieresszék azt a politika karmai közül… A sikertelenségek nem lankasztották el a jegyzők országos egyesületét, kimerülést nem ismerve, öntudatosan haladt tovább a megkezdett úton, kitűzött czélja felé.
Küzdelmének legértékesebb eredménye volt a tavaly alkotott fizetésrendezési törvény, ez a törvény útmutató egy szebb, egy boldogabb jövő felé, amikor a falu jegyzője nem lesz száműzött többé a magyar tisztviselők státusából… A jegyzők országos egyesülete 25 éves működésével méltán kiérdemelte a magyar közélet mérvadó tényezőinek elismerését. Nagy erő ez, amit megbecsülni és növelni kell ezután is.”
A lap ugyanekkor méltatja az elnök 25 éves munkáját is: „Kuncze Imre egyénisége teljesen össze van forrva az országos jegyzőegyesület működésével, Ő helyezte az egyesületet arra az alapra, amelyen ma él és virágzik… Az Ő tapintatossága, koncziliáns, megnyerő modora egyik legfőbb tényező volt abban, hogy a jegyzők országos egyesülete idáig fejlődött súlyban és tekintélyben…
Érdemeinél népszerűsége nagyobb, a jegyzők talán soha senkit nem környeztek annyi szeretettel és becsüléssel, mint Kunczét, tegyük hozzá, hogy ezt meg is érdemelte, mert a kartársi szellem senkiben nem lehet jobban kifejlődve, mint Kuncze Imrében.”
(Az idézetek forrása: Kuncze Imre emlékkönyv, Városvédő és –Szépítő Egyesület Törökszentmiklós 2005. szerző: Galsi Zoltán)
A nagy előd 1911. szeptember 1-én hunyt el. A Községi és Körjegyzők Egylete, tisztelete jeléül Kuncze Imre törökszentmiklósi sírjára 1913-ban síremléket emeltetett, melynek felújítását jelentős mértékben támogatta a JOSZ. E támogatás nélkül nem valósulhatott volna meg a síremlék renoválása, amiért köszönetemet fejezem ki a magam és a Városvédő és –Szépítő Egyesület nevében a Jegyzők Országos Egyesületének.